11. nap

   Sziasztooook Drága Olvasóim, Akik Még Nem Unták Meg A Várakozást!:))
   Nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom a két hónap kihagyást. De van magyarázatom. Súlyos írói válságban szenvedtem: SEMMI ihletem sem volt. Így hát nem írtam semmit a táborban, sem a nyaraláson. Elkezdtem nézni a Pretty Little Liars sorozatot a neten. /Egyébként ajánlom mindenkinek. A "Nézz sorozatokat" oldalra folyamatosan kerülnek fel új részek./ Na, akkor jött ihlet, de egy teljesen más történet íródott a fejemben. Ezután órákat hallgattam zenét, de megint elkalandoztak a gondolataim. Viszont nemrég újra megpróbálkoztam az írással és egy új rész lett belőle. Nem a legjobb, de új rész.:) Egyébként, hogy telt a nyaratok? Történt valakivel valami olyasmi, amit szívesen megosztana velem?:D Nyugodtan írjátok le kommentbe.
  Óóó és NAGYON- NAGYON köszönöm, hogy idő közben meglett a 10 000 (sőt már 11 000) oldalmegjelenítés! Wow, csodálatosak vagytok! Na, nem untatlak titeket tovább, mert hamarosan, a bevezető szöveg hosszabb lesz, mint maga a rész.:D

Bo.Xxxx

Ps.: Komizni, feliratkozni, pipálni ér!;))

Szeptember 13., szombat

- Lola, ébredj! - rázott fel az álmomból Jade.
- Korán van még - motyogtam fáradtan. Kivettem a fejem alól a párnát és az arcomhoz emeltem. Vakította a szememet a redőnyömön beszűrődő fény. Jade kitépte a szorításomból az anyagot és elhajította az ágy másik végébe. Amikor rendesen kinyitottam a szemeimet, unokanővérem dühös pillantása fogadott.
- Tudod mennyi az idő? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem, de úgy érzem mindjárt meg fogom tudni - húztam mosolyra a számat. Nem volt jó ötlet. Szemrehányóan méregetett, majd rátért a lényegre.
- Hogy lehetsz ennyire felelőtlen!? Kiszöksz éjszaka!? Ez komoly? - hüledezett - Egy hajszálon múlt, hogy Lisa és Peter /a szüleim Eliza és Péter, de Jade szeret angolosítani/ nem nyitottak be az édes drága "alvó" kislányukhoz! És ezt nekem köszönheted!
- Én.. sajnálom.. - dadogtam.
- Sajnálhatod is! És egyébként hol voltál? - érdeklődött.
- Perrie - nél - mondtam halkan. Ezzel nem igazán segítettem , ezért hozzátettem - Harry - ékkel mentem. Perrie Zayn barátnője.
- Tudhattam volna. Azok a fiúk nincsenek rád jó hatással. Vigyázz velük. Főleg a göndörre ér..
- Harry - vágtam közbe.
- Szóval főleg Harry- re értem - állt fel az ágyamról és kisétált a szobámból. Miért, mi baja Harry- vel? Vagyis nem mintha nem lehetne, de még nem is láttam őket beszélgetni. Érdekes és még mindig nem tudom, hogy hány óra van.

/Harry szemszöge/

Tegnap este, miután hazavittem Lolát, már nem igazán volt kedvem bulizni. Szóltam a srácoknak, hogy én is lelépek. Ezzel csak az volt a baj, hogy őket is én hoztam.
- Megoldjuk! - nevetett Niall és már nem is figyeltek rám. Jó tudni, hogy így megvannak nélkülem.
Amikor hazaértem, már nem nagyon volt kedvem bármit is csinálni, ezért lefürödtem és elaludtam. Reggel telefoncsörgésre keltem. Nem, nem volt beállítva  ébresztőóra, valaki hívott. Mosolyogva vettem fel, amikor megláttam a nevet a kijelzőn.
- Fent vagy? - kérdezte Lola idegesen.
- Most már igen - nevettem - Mi a baj? - kérdeztem, mert nagyon zavartnak tűnt.
- Anyuék majdnem benyitottak a szobába, amikor nem voltam itt - hadarta - Gondolj csak bele! Mi lett volna, ha Jade nem állítja meg őket? Ha észreveszik, hogy eltűntem? Egy életre megbüntettek volna!
Igazából csodálkoztam, hogy eszébe jutottam, mert nemrég még elküldött melegebb éghajlatokra.  De ezt nem akartam mondani, örültem, hogy hívott.
- Először is, nyugodj meg. Ha csak "majdnem benyitottak" , az azt jelenti, hogy nem. Szóval nem értem mi bajod - mondtam.
- Öhm. Igazad van. Semmi. Na mindegy. Akkor.. - kezdte, de félbeszakítottam. Nem akartam, hogy letegye. Tudtam, hogy jól van, tehát megnyugodtam.
- Szóval miért is hívtál? Hiányzott a hangom? - nevettem.
- Egoista seggfej - fojtotta el a mosolyát. Vagyis remélem. Aztán letette. Nem sokkal később kaptam egy SMS- t Peter- től, hogy beszélnünk kell a turné helyszínekről, szóval fél óra múlva legyek a stúdióban. Egyébként jól indult a reggelem. Csináltam kávét, amit egy croissant társaságában fogyasztottam el. Majd elindultam a találkozás helyszínére. Út közben csak 5x állítottak meg. Lehet a napszemüveg és a a fekete kapucni a legjobb összeállítás számomra.
- Végre itt vagy! - kiáltott Sasha, Peter asszisztense. Sötét, göndör haja van, néhány vörös tinccsel. A húszas évei végén járhat, de elég jól tartja magát. Egyébként nem nézném 22- nél többnek. A bőre teljesen fehér. Elég jól néz ki. /a férje mellet, ugyanis házas. / - Már mindenki ideért. Gyere gyorsan! - húzott magával.
- Oké, egyedül is tudok sétálni - szedtem le a csuklómról a kezét. Szem forgatva előresietett, majd kinyitott egy ajtót a folyosó végén. Beléptem és már tényleg mindenki ott volt.
- Bocs a késésért. Gyalog jöttem. Oh és Boldog Szülinapot, Haver! Egyre idősebb vagy - indultam Niall- hez. Barátiasan hátbavágtam, mire biccentett.
- Ha már a szülinapnál tartunk, figyelnétek egy kicsit? - ült le az egyik hangfalra Peter. Mindannyian kérdőn fordultunk felé.
- Lolának Szeptember 30 - án van. Tudom, hogy még nem nagyon tudtatok ismerkedni - Hát persze, hogy nem összenézés - de biztos vagyok benne, hogy jóban lesztek. Ezért gondoltam arra, hogy mi lenne, ha aznap lenne egy koncert Magyarországon? Statisztikailag megérné. Egyébként meg Budapest nagyon szép hely. És tudom, hogy Lola nagyon örülne, ha megint találkozhatna a barátaival. Na? - nézett ránk.
Nem is értettem, hogy ez miért kérdés. Eddig nem igazán mi döntöttük el, hogy hol lesz koncert.
- Szerintem ez természetes - mosolyodtam el.
- Aha. Miért ne? - tárta szét a karját Zayn.
Liam, Lou és Niall is egyetértően bólogatott.
- Oh, oké. Meg adom Sasha- nak az aréna számát. Biztos vagyok benne, hogy telt házas műsor lesz - bólintott elégedetten. - És ne feledjétek, erről Lola még nem tudhat. Biztos, hogy nem lesz meglepetés, de egy ideig még maradjon titokban. Itt, Angliában. - fejezte be, majd kiment a szobából. - Biztos csodálkozna, ha megtudná, hogy milyen jól ismerjük. Főleg Harry - röhögött Louis.
- Mi van? Semmi sincs köztünk - ráztam meg a fejemet értetlenül.
- De te ezen szívesen változtatnál, nem? - vigyorgott Liam.
- Szálljatok le rólam! - jelentettem ki, amikor megszólalt Niall telefonja. Szerencsére már nem rám figyeltek, hanem arra, hogy mitől lett Niall hirtelen olyan nagyon boldog.
- Ki írt? - tettem fel a kérdést. Mosolyogva legyintett.
- Ah, senki. Viszont nekem mennem kell - sietett az ajtóhoz. - Este találkozunk. - intett.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lehet az az "ah, senki", akinek Niall annyira örült. Reménykedtem benne, hogy nem ö, akire gondoltam. Vettem egy nagy levegőt és én is elköszöntem a srácoktól. Először haza mentem a Range Rover- em -ért. Utána, pedig Loláék háza felé indultam. Út közben valami jó indokot kerestem arra, ahogy beállítok oda. Végül egyszerűen megkérdeztem.
- Lola itthon van?
- Nem, pont öt perce ment el Niall - el a Starbucks- ba. Miért? - érdeklődött Peter.
Két másodpercig gondolkodtam a válaszon.
- Tudod, erről a Szeptember 30 - ról van szó. Reméltem, hogy nyugodtan tudunk beszélni - mondtam egyszerűen, de belül majd felrobbantam. Mi a f***ért kávézik Niall- el?
- Mondd, mit akarsz tudni? - nézett rám kedvesen.
- Hát tulajdonképpen, arra jutottam, hogy ezt nem nagyon lehet titokban tartani. A koncert időpontok mindig felkerülnek a netre. Nem lenne egyszerűbb elmondani, mielőtt elolvassa? - találtam ki gyorsan valamit.
- Igazad van - ráncolta a szemöldökét. - Még ma meg kell tudnia.
- Szeretnéd, hogy elmondjam neki délután? - ajánlottam fel. - Talán így közelebb kerülhetnénk egymáshoz - játszottam el, hogy ez az ötlet most jutott eszembe.
- Ez egy nagyon jó gondolat - tette a kezét a vállamra. - Várunk délután.
Kezdtem egyre jobban érezni magam és már mosolyogtam is, mikor hangokat hallottam az ajtótól. Először nevetés, majd meghallottam ÖT.
- Mindjárt jövök - mondta valakinek.
Ezután a hang már hangosabb volt, de nem értettem mit mond. Biztos nem angolul beszélt. Belépett a nappaliba és ledermedt. Csodálkozva nézett rám, majd az apjára.
- Uhm, hello Harry - köszönt. Majd elmosolyodott. Hihetetlen szép volt, mint mindig. A kínos másodpercek véget értek. - Itthon hagytam a telefonom - mutatott az asztalra. Felemelte a készüléket és visszaindult abba az irányba, ahonnan indult, de még egyszer hátra fordult.
- Egyébként mit csinálsz itt? - fürkészett.
- Csak beszélgettünk. Meghívtam Harry- t vacsorára - mondta Peter hirtelen.
- Mi? - reagáltam egyszerre Lolával. Nem terveztem, hogy itt vacsorázok, csak én akartam elmondani, hogy megyünk Magyarországra. Egy "esküszömneménkértem" nézéssel elintéztem, amikor belépett az ajtón Niall. Idegesen  cikázott a tekintete köztünk. Nem volt szerencsés helyzet, de ami ezután következett, az még jobban megbélyegezte a napomat.
- Niall! Jó, hogy bejöttél! Mit szólnál, ha te is velünk töltenéd az estét? - jött ki a konyhából Lisa, Lola anyja.

/Lola szemszöge/

,,Úristen, csak ezt ne. Nem fogok kibírni másfél órát velük! Nialler, kérlek mondd, hogy nem érsz rá! Hisz szülinapod van! Biztos el akarsz menni valahova, és semmi kedved a menedzsered családjával vacsorázni. Kérlek, csak ne mondd, hogy.."

- Nekem oké! - mosolygott.

Megsemmisülten álltam mellette és próbáltam kitalálni, hogy Harry mire gondolhat. Arcának vonásai megkeményedtek, egyáltalán nem tűnt boldognak. Idegesen kezdtem el babrálni a frizurámmal. Már a fél hajam a kezemben volt, amikor apu észrevette, hogy valami nem stimmel. 

- Jól vagy, kicsim? - erre a kérdésre Narry /Niall és Harry/ is felém fordult. 

- Umm..igen, csak mostanában oda vagyok a tépett hajakért - adtam meg a leghülyébb választ, amit lehetett. Harry halványan elmosolyodott, aminek örültem, mert nem akartam, hogy dühös legyen rám. Eddig nem volt vele túl jó kapcsolatom, de tegnap este olyan rendes volt, és annyira aranyos amikor próbál közelebb kerülni hozzám. Talán kívülről nem látszik rajtam, de egyre jobban tetszik. Ahh.

- Akkor indulunk? - fordított maga felé Niall.

- Persze - mosolyogtam - Hamarosan jövök - küldtem egy puszit apuék felé és kisétáltunk a házból.

***

,,Kedves sors! Látom mindenképpen ki akarsz cseszni velem. Hát megnyugtatlak, hogy sikerült. De tudod mit? Akkor is jól fogom érezni magam az esti vacsorán. Mindjárt nyolc óra. Azt hiszem átöltözöm. De előtte letusolok. Igen, elmegyek tusolni. Jujj, miért nyikorog ennyire az ajtó? Na, nem baj. Legalább meghallom, ha bejön valaki. Uhh, ez túl hideg. Most jó. Basszus, nem fogtam össze a hajam! Ne már, most csurom vizes! Akkor hajat is mosok. De az olyan, mintha tetszeni akarnék valakinek. Én pedig nem akarok.Mondjuk, nem hiszem, hogy egy hajmosás ártana. Remélem nem értik majd félre. Lehet, hogy pont azt akarom, hogy félre értsék? De, ha ezt akarom, akkor már nem félre értés. Már úgyis mindegy. Ahj. Szuper, kész is vagyok. Úgy imádom leöblíteni a hajamat. Megszabadulok vagy egy kiló habtól. Tényleg, most jutott eszembe! Kicsiként mindig azzal szórakoztam, hogy a törülközőt magam köré csavartam, mint egy mini ruhát és hagytam, hogy a hajamból csöpögő víz végig folyjon a karomon. Megcsinálom most is! Ah, hirtelen nagyon zúg a fülem. Mik ezek a tompa hangok? Rátámaszkodom a mosdóra, hátha jobb lesz. Megnyitom a csapot, de miért nem hallom? Miért nem hallok SEMMIT? Jesszusom, mi ez? Az arcom! Tiszta fehér és a szemem.. FEKETE!? Mi történt a pupillámmal? Már nem látom a tükörképem! Miért olyan minden, mint egy fekete néma film? Csak pöttyöket látok. Villognak és egyre sűrűbb. Mi történik velem? A testem. Nehéz. Én.."
- LOLAAAAAA!

FONTOS!

KÖVESSETEK BLOGLOVINON!

Saját blogom Bloglovin-os linkje!

Ezt a blog jobb oldalán, felül is láthatjátok.

 

A bejegyzést Noricii's BlogDesignról másoltam.

 

,,Sziasztok!

Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van! 

A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat. 

Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt. 

"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"? 

Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

BLOGLOVIN LINK!

Saját blogom Bloglovin-os linkje!

Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!

PONTOSÍTOK!
A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén " 

Remélem tudtam segíteni, puszii. Bo.

11. nap - Hajnal

 Sziasztoook. :)) 

Meghoztam a következő részt. Ehhez nincs mit hozzá fűznöm. :D Nagyon köszönöm a kommenteket és a pipálásokat. <3 Az előző részhez 11 imádom és 1 tetszik jött. *-* Imádlak titeket! Na, de jó olvasást.:)

                                                                                                      Bo. xxx

   

    Az biztos, hogy most egy ideig nem fogok tudni elaludni! A pulzusom az egekben, az agyam próbálja felfogni, hogy mi történt. Azt hiszem, egy életre lelkiismeret furdalásom lesz. Nem mondanám, hogy megérte, de imádtam. Szóval lehet, hogy mégis megérte. És ,,Ez még csak a kezdet!". Ismétlem Louis szavat.  Mi vár még rám? Ha az elmúlt öt órára gondolok görcsbe rándul a gyomrom és széles vigyor terül szét az arcomon. Nem éreztem még ilyet múlt szilveszter óta. De az sem volt ehhez fogható. Tehát:
   Ebéd után felmentem szomorúan a szobámba, hogy miért nem voltam képes elmondani. Lehet, hogy nem engedték volna meg, de megpróbálhattam volna. Levágtam magam az ágyra és a plafont bámultam. A telefonom után nyúltam, mert írni akartam Jazz- nek, hogy elmarad az esti programom, mikor SMS- em jött.

,,Akarsz jönni? HarryXxx"

Először is: Harry!? Honnan van meg neki az én számom? Biztos Niall adta meg. Vagy apu. Na, majd elbeszélgetek velük. Másodszor pedig, miről beszél? És beugrott. Hiszen ők is ott lesznek este Perrienél. Gyorsan válaszoltam.

,,Úgysem engednének el. Lola"

Kiváncsi voltam, hogy erre mit fog reagálni. Azt hittem, hogy valami      ,,igazuk van, még túl kicsi vagy"-ot. Tévedtem. Eléggé.

,,Nem ezt kérdeztem. Akarsz jönni? H.Xxx"

Állt a képernyőn. Persze, hogy akarok, de miért olyan fontos az? Úgysem mehetnék. Azért válaszoltam.

,,Tudod, hogy akarok. L.Xx"

,,Akkor 11-kor legyél a házatok előtt. H.Xxx"

Na, ez normális? Tényleg azt hiszi, hogy ki fogok szökni? Végül is jól hitte, de ez még lényegtelen. Rögtön tárcsáztam a számát, nem volt kedvem SMS- ben elhordani mindennek.
- Te teljesen megőrültél? - kezdtem, köszönés nélkül.
- Mások ezt figyelmességnek hívják - válaszolt halál nyugodtan, amivel még jobban felidegesített.
- Egyszer már elmagyaráztam, hogy én nem "más" vagyok. Szerintem pedig "más" sem lenne olyan hülye, hogy éjszaka kiszökik öt idiótához. Ugyanis hallom, hogy nem egyedül vagy, Harry - mondtam büszkén. A háttérben nevettek, tehát igazam volt.
- Miért csinálod ezt? Tudjuk, hogy úgyis kint leszel - vette át a telefont Louis.
- Mert ti aztán annyira ismertek - dühöngtem - És egyébként se tudnék kimenni, a szüleim ilyenkor még fent vannak.
- Mi úgy tudjuk, hogy a szüleid vacsorázni mennek - mondta egyszerűen Lou. A szemeim nagyra nyíltak, mikor meghallottam. Az ujjaim elfehéredtek, úgy szorítottam a készüléket. Mégis mit képzelt apu? És anyu? Ők elmennek vacsorázni egy fullgazdag, sznob családhoz én meg itthon fogok ülni a TV előtt, szerelmes filmeket bámulni, popcorn evés közben? Hát tévedtek. (Pedig az is jó program.) Ha már ide rángattak, akkor annak minden percét élvezni fogom. Ahogyan ők is teszik. Egyébként is, miért is kéne itthon maradnom? Jade tud vigyázni magára.
- Ott leszek - sziszegtem - De ne késsetek. - fixáltam le a programomat.
- Okos kislány - nevetett Harry. Úgy tűnik vissza került hozzá a telefon. 
   Letettem, majd szétterültem az ágyon. ,,Ma kiszökök. Nem leszek itthon. A szüleim bármelyik pillanatban haza érhetnek, de én nem itt leszek. Egy buliba megyek Perrie- hez, akit nem ismerek, csak a netről. A One Directionnel megyek, akiknek az apám a menedzserük. Ez eléggé abszurd. Ja és emellett 14 vagyok." - járt a fejemben. Fél három lehetett, amikor feleszméltem a bambulásból és rájöttem, hogy készülődnöm kell. Levetkőztem és egy szál fehérneműben átszaladtam a fürdőszobába. Bezártam az ajtót, majd a tükör felé fordultam. Végig mértem magam és egy könnycsepp folyt le az arcomon. Bárcsak itt lenne most Szabina és Jazz. Ők tudnák, hogy mit csináljak. Pesten kellett hagynom őket, amit sohasem fogok megbocsájtani a szüleimnek. Az agyam hirtelen témát váltott. Elpirultam. Arra a beszélgetésre gondoltam, ami nagyjából egy órája zajlott a szobámban. A srácok nélkül biztos unalmas lenne az életem. És ott van Harry. Egyáltalán nem értem a gondolkodási módját, de az elég egyértelmű, hogy mit akar. Nem vallanám be neki szemtől- szembe, hogy teljesen elvarázsol a smaragdzöld szemeivel; telt, rózsaszín ajkaival, de ami talán legjobban megfogott benne, az a haja és a mély, rekedtes hangja. Ha csak rá gondolok ki ráz a hideg. Az elpirulásom oka pedig a következő: érdekelt, hogy mit fognak szólni a ruhámhoz. Amikor Chris először említette az estét, rögtön ez jutott eszembe és azóta nem is változtattam meg a véleményem. Még nem hordtam sehol. Nem volt rá megfelelő alkalom. De úgy éreztem, hogy ezzel az estével kell felavatnom a költözést és az avatásnak meg muszáj megadni a tiszteletet. A filozofálásom közben megszabadultam az utolsó ruhadarabjaimtól is és beálltam a zuhany alá. Magabiztosan megnyitottam a csapot és felsikítottam. Jéghideg víz folyt végig a testemen. Extra gyorsasággal rántottam a meleg felé, ahol már kellemesebb hőmérséklet fogadott. Benedvesítettem a hajamat és egyenletesen oszlattam el a sampont rajta. Miután a hajmosással végeztem együtt öblítettem le a habot a tusfürdővel. Elállítottam a csapot és kicsavartam a hajamból a vizet. (Már amennyire lehetett.) Egy kisebb törülközővel turbánba csavartam a hajamat, egy másikat pedig magam köré tekertem. Így mentem vissza a szobámba. Éppen a pizsimet vettem fel (nem akartam annyira feltűnő lenni, de így is sikerült), mikor anyu benyitott.
- Máris lefekszel? Még csak négy óra van - méregetett furán. Érthető.
- Nem, csak.. - kezdtem - legalább este már nem kell letusolnom, így nyugodtan készülhettek a vacsorátokra - fordultam el tőle felhúzott orral. Elakartam terelni a témát magamról és ez pont jól jött.
- Tudsz róla? De hát honnan? - csodálkozott.
- Vannak forrásaim - mondtam gúnyosan.
- Mást is említettek "a forrásaid"? - kérdezte ijedten.
- Nem. Kellet volna? - vontam fel a szemöldököm.
- Dehogy. Szia, Lola - sietett ki, de az ajtóban még hátrafordult - Tízkor indulunk. Csak azért szólok, ha addig már nem találkoznánk.
  Anyu látogatása után előszedtem a ,,Tizenhárom okom volt" - ot és olvasni kezdtem. Annyira belemerültem, hogy egy ajtócsapódásra riadtam fel a történetből. Izgatottan pillantottam az órára. Pontosan tíz óra. Felpattantam az ágyról és odasiettem a gardróbomhoz. Kivettem a fekete- fehér csipkés koktélruhámat és átöltöztem.

                                                                                                                                                             Elégedetten bólintottam, amikor megláttam a tükörképemet. A hajammal is kezdeni akartam valamit, mert eléggé unom, hogy folyamatosan csak lóg. Bedugtam a hajvasalót (azt a fajtát, ami kívül is felmelegszik) és begöndörítettem magamnak. Szerintem egész jó lett. Két oldalt hullámcsatokkal fogtam hátra, így lettem félig kész. Belebújtam a nagyjából három centis magassarkúmba és eltipegtem a sminkes táskámig. Nem tettem fel mást szempillaspirálon és rúzson kívül, csak kihúztam a szemeimet. De azt szabad, nem!? Visszamentem a szobámba és egy kis fekete táskába beledobtam a telefonom, néhány zsepit. Belegyömöszöltem fél liter vizet is. Már megtanultam, hogy buliban (bárhol is vagyok) nem lehet megbontott üvegből inni. Lesiettem a lépcsőn és a nappaliba érve egy autó fényszóróját láttam felvillanni. Gyorsan felvettem még a bolerómat, hogy ne fagyjak meg, bár nem igazán számított. Kinyitottam a bejárati ajtót és kisétáltam az éjszakába. Harry magas alakját vettem ki a kocsinak dőlve.
- Jól nézel ki - mért végig.

- Köszi - öntötte el a pír a fejemet. - Hol vannak a többiek? - néztem körbe.
- Miért? - kérdezte.
- Nincs kedvem kettesben lenni veled egy kocsiban - válaszoltam egyszerűen.
Felnevetett és kinyitotta a hátsó ajtót én pedig becsusszantam Niall mellé.
- Szia - üdvözölt két puszival, ami Harry a visszapillantóból nézett.
- Sziasztok - néztem körbe.
- Azt hittük, már meggondoltad magad - nevetett Louis. Rámosolyogtam és azt mondtam:
- Az ilyen alkalmakat ki nem hagynám.
Az út nagyjából nyugodtan telt. Mindenkitől megkaptam, hogy ,,Csini vagy." , amit egy thanks - el nyugtáztam.
- Azta, itt lakik Perrie? - maradt tátva a szám, amikor az autó megállt egy óriási, kivilágított ház előtt.
- Pontosan - mosolygott Zayn.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az óriási épület felé. A kapuban álló testőrök rögtön megismerték a srácokat, de engem megállítottak. Harry védelmezően elém állt.
- Velünk van - mondta és folytattuk az utat a bejárathoz. Ott már nem állt az utunkba két "gorilla", tehát én is gond nélkül bejutottam.
- Megkeresem Pezz- t - indult el Zayn és két perc múlva már vele tért vissza. Régi barátokként üdvözölték egymást mindannyian én pedig kicsit kellemetlenül éreztem magam, addig amíg Perrie észre nem vett.
- Szia! Te vagy Lola? - érdeklődött kedvesen.
- Igen, te pedig Perrie, ugye? - játszottam meg, de észrevehető volt, hogy csak szórakozom. Felnevetett, de nem válaszolt. Felesleges lett volna.
- Gyere bemutatlak néhány embernek - húzott maga után, miután egy gyors csókkal elköszönt Zayn- től. Követtem, majd megállt egy társaság előtt és én is így tettem.
- Figyeljetek egy kicsit - próbálta túl ordítani a zenét Pezz, mire négy szempár irányult felénk - Ő Lola.
- Eleanor - nyújtotta kedvesen kezét egy gyönyörű, barna hajú lány. Elfogadtam és megismételtem a nevem. Ez még háromszor történt meg. Eleanor után Danielle - t, Dani után Taylor - t ismerhettem meg. Legutoljára Jade Thirlwall - al mosolyogtam össze. Mindannyian rácsodálkoztak, hogy csak 14 éves vagyok. Rengetegen mondták már, hogy idősebbnek nézek ki. Tay megkérdezte, hogy a szüleim hogy - hogy elengedtek ennyi idősen és felvont szemöldökkel várta a válaszomat.

- Nem tudják, hogy itt vagyok - sütöttem le a szemem. Tátott szájjal hallgatták, ahogy elmeséltem mindent a ma este előzményeivel kapcsolatban. Éppen a végére értem, mikor valaki átkarolta a vállamat. 

- Na, milyen a buli? - vigyorgott Harry egy sörös üveggel a kezében.

- Te ittál? - bújtam ki a karja alól és dühösen meredtem rá.

- Nekem szabad, ellenben veled - nyújtotta ki a nyelvét.

- És engem ki fog haza vinni? - kérdeztem idegesen. Egy ,,Oops, ez eszembe sem jutott." mondattal lépett le.

Bementem a konyhába, valami élelem után kutatva. Nem egyedül voltam, több ismeretlen ember is abban a helyiségben tartózkodott. Meg akadt a szemem egy pizzás dobozon. Felhajtottam a fedelét és szerencsémre volt még benne két szelet. Kivettem az egyiket és öt perc alatt eltüntettem. Kivettem egy dobozos Fantát a hűtőből és visszamentem a nappaliba. Nem találtam meg sem El - t, sem Dani -t. Taylor - al annyira nem voltunk egy hullámhosszon, Jade Perrie - vel beszélt egy mini színpad mögött, tehát őket nem akartam zavarni. Végül oda mentem Zayn - hez ("DJ Malik, DJ Malik") és kértem egy számot. Rögtön fel csendült Calvin Harris és Ellie Goulding - I Need Your Love - ja, amit imádok. Mindenki elkezdett táncolni és énekelni. A szám közepén leállt a zene és Zayn abbahagyta kommunikációt Harry - vel és a tömeghez fordult. Nem is sejtettem mit akar.

- Hé, srácok, figyeljetek egy kicsit. Akartok hallani egy fiatal, de nagyon tehetséges lányt énekelni? - mindenki egyszerre ordította, hogy igen, de én elfehéredtem amikor "DJ Malik" felém fordult és elmosolyodott. Azonnal megráztam a fejem, utalva arra, hogy én nem fogok oda menni mellé. 

- Nem? - kérdezte a mikrofonba és még mindig engem nézett, de akkor már nem csak ő. - Pedig valaki biztos nagyon örülne neki - bökött Harry felé, aki várakozóan nézett.

- Akkor még inkább nem - suttogtam, de senki nem hallotta. Mindenhonnan hallottam, hogy ,,gyerüünk" ; ,,énekelj" aztán úgy voltam vele, hogy miért ne? Felszaladtam a színpadra és Zayn a kezembe nyomta a mikrofont.

- Hajrá - kacsintott és újra indult a szám. Először meg kellett szoknom a szemembe világító fényeket, de utána csak énekeltem és élveztem az egészet. 

,,I need your love
I need your time
When everything's wrong
You make it right
I feel so high
I come alive
I need to be free with you tonight
I need your love

I need your love
I take a deep breath everytime I pass your door
I know you're there but I can't see you anymore
And that's the reason you're in the dark
I've been a stranger ever since we fell apart
And I feel so helpless here
Watch my eyes are filled with fear
Tell me do you feel the same
Hold me in your arms again
I need your love
I need your time
When everything's wrong
You make it right
I feel so high
I come alive
I need to be free with you tonight
I need your love [...]"

Végig tartottam a szemkontaktust mindenkivel. Az arcokból azt vettem le, hogy tetszik nekik, amit csinálok. Amikor az utolsó sor végére értem óriási tapsvihar kezdődött én pedig csak egy ,,köszönöm" - öt tudtam benyögni. Úgy vigyorogtam, hogy semmi és senki se tudta volna levakarni rólam. Többen jöttek oda hozzám, hogy gratulálnak, de én meg akartam találni valakit. Amikor észrevettem a göndör hajú srácot, akit kerestem odafutottam hozzá.

- Harry! - szólítottam meg. Rám nézett és elmosolyodott.

- Csak azt akartam mondani, hogy... köszönöm - néztem mélyen a szemébe. 

- Mit? - kérdezte szemtelenül, mintha nem tudná, hogy miről beszélek. 

- Nem fontos - bámultam a cipőmet zavartan.

- Hé - emelte fel az államat gyengéden - Nincs mit.

- Akkor én, megyek - mutattam El - ék felé. - És józanodj ki indulásig - nevettem fel. 

- Teljesen józan vagyok - kacsintott én meg otthagytam.

Fél kettő körül indultunk haza. Vagyis csak engem vittek haza. Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót. A szüleim szobájában már sötét volt. Felosontam a lépcsőn és gyorsan átvettem a pizsimet, majd bedőltem az ágyba. Mind ezt öt perc alatt vittem véghez, ami szerintem jó idő.

Sajnálom

Sziasztok!

Ez a kiírás nem éppen kedves hangvételű lesz, de ezt nézzétek el nekem, hisz ki vagyok borulva. Tegnap rengeteget dolgoztam a következő részen. Telefonon írom, ezért folyamatosan mentegettem. Estére (kb. fél 12) kész lett a FELE! Most reggel a folytatást akartam írni, de amikor megnyitottam a bejegyzést, majdnem elbőgtem magam. ÖT mondat maradt meg, még a legelső verzióból, amit már egy napja kitöröltem. Hol a ****ba van a többi? Folyamatosan frissítettem, hátha visszaáll. Most itt vagyok öt mondattal, tehát az egészet újra kell írnom, amit ha kész is lesz ma, éjfél körül tekinthettek meg. Sajnálom.

Bo.Xxx

10 . nap

  Sziasztok!;)
Ahogy tegnap is ígértem, ma meghoztam a következő részt. Nem tudom leírni, hogy mennyire sajnálom a sok késést. Viszont a héten még egy részt kaptok, kárpótlásként! :) Köszönöm a kommenteket és a + feliratkozókat.<3 Na, de nem untatlak titeket tovább: Következzen a 10. nap. ;)

Bo.Xxx

Szeptember 12., péntek

   Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen belementem! Semmi kedvem sincs ahhoz, hogy celebekkel kapjanak lencsevégre! Nem így akarom, hogy beinduljon a karrierem! Na, de kezdjük az elején.
   Reggel még félig csukott szemmel kutakodtam a telefonom után, így sikerült jó pár dolgot levernem az éjjeliszekrényemről. Halkan szitkozódtam és reméltem, hogy nem ébresztettem fel senkit a bénázásommal. Utólag esett le, hogy ha akartam se ébreszthettem volna fel senkit, mivel már mindenki fent volt. Épp a hangzavar miatt akartam megnézni az időt. Tehát 06:30. Oké, most vagy én vagyok a hülye, vagy a szüleim rászoktak a korán kelésre. Aha, hát egyik se. Magamra kaptam a köntösömet, belebújtam a nyuszis mamuszomba és lebotorkáltam a lépcsőn. Az utolsó fokon megálltam és az ismeretlen hangokat próbáltam beazonosítani. Összeráncolt szemöldökkel, kissé kómásan fordultam a nappali felé. Lemeredve bámultam a kanapénkon ülő emberekre, akiknek a többségét nem ismertem. Rekedten köszöntem egy 'Jó Reggelt' - et, természetesen angolul. Pechemre a társaság tagjai egy emberként fordultak felém. Segítségkérően néztem a szüleimre, akik jót mosolyogtak az esetlenségemen. Tovább vittem a tekintetem, ismerősöket keresve. Jade- ből röhögőgörcs készült kitörni, ezt megállapítottam a szájára tapasztott kezéből. Kedves. Kissé kínosan éreztem magam a nyuszis mamuszomban, a köntösömben és a félig szétjött, ámde összegumizott hajammal.
- Jó reggelt, kicsim - szólt hozzám először anyu, majd apu.
Közben megtaláltam a legjobban nevető társaságot.
- Hello, nyuszikám - nyújtotta ki a nyelvét Harry. Ezt a beszólást négy másik követte. Vörös fejjel bámultam a földet. A többi ismeretlen is mosolyogva üdvözölt, biztos megsajnáltak.
- Asszem' átöltözöm - mondtam, inkább magamnak - Örültem - köszöntem az öltönyös embereknek, de volt egy olyan érzésem, hogy fogunk még találkozni. Lassan megfordultam és visszaindultam a lépcsőn. Nem siettem el, jobban már úgysem tudtam volna égni. A szobába érve az ágyam meglehetősen hívogató volt, de ellenálltam és elkezdtem öltözni. Nem terveztem, hogy menni fogok valahova, de a földszinten éppen ,,menedzser tali" folyt, így nem nézhettem ki úgy, mint egy hajléktalan. Kinyitottam a gardróbom ajtaját és elkezdtem valami elfogadható ruhát keresni. Sorban hajigáltam ki magam mögé azokat a cuccokat, amikkel nem voltam megelégedve. Nem is hallottam, hogy bejött valaki. Egy tipikus ,,figyelemfelhívó köhögést" hallottam meg. Zavartan fordultam a hang felé. Filmbe illő jelenet volt, ahogy észre vettem Niall-t a ruhakupacom között. Egy élő fogasra emlékeztetett.
- Bocs. Nincs szerencsés reggelem - éreztem, ahogy a fejem újra kezd elszíneződni. - Egyébként mit csinálsz itt? - tettem fel az egyértelmű kérdést.
- Peter tudni akarta, hogy jól vagy- e - válaszolt.
- Megvagyok. Most kimennél? - mutattam az ajtó felé, mivel még mindig pizsamában voltam. Bólintott és elhagyta a szobámat. Ezután már öt perc alatt készen lettem, nem akartam, hogy még egy tag látogatást tegyen nálam. Felraktam egy (szerintem) alap sminket. (púder, szempillaspirál) A szájfény reggelizés közben úgyis lejött volna, tehát azt kihagytam. Belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a látvánnyal. Az egyszerű, Stay feliratos, rózsaszín pólóm tökéletesen illet a fehér csőgatyámhoz. 

 

A hajamat kiengedtem és hagytam, hogy a vállamon omoljon előre. Rákacsintottam a tükörképemre, majd kisiettem a szobámból, egyenesen a nappaliba.
- Sokkal aktívabb vagy, mint negyed órája - nevetett fel apu egyik munkatársa.
- Köszönöm - vigyorogtam.
Niall lájkot mutatot, miután végignézett rajtam. Gondolom az öltözékemre célzott. Rámosolyogtam, mire Harry felállt a kanapéról.
- Öhm..Egy pillanat. - indult el a WC felé és egy gyere utánam pillantást vetett rám. Megráztam a fejem és átsétáltam a konyhába.
Éppen a tejeskávémat készítettem, amikor valaki megfogta a vállam és maga felé fordított. Persze, hogy Harry volt az.
- Eltévesztetted a WC- t? - méregettem távolságtartóan. Egy rekedtes nevetés volt a válasza.
- Azt hiszed, hogy vak vagyok? - kérdezte már mérgesen.
- Ezt senki sem mondta - rántottam meg a vállam.
- Tudod mire értettem - nézett mélyen a szemembe.
- Inkább mondd el! - javasoltam, mert tényleg nem értettem, hogy miről beszél.
- Miben jobb Niall, mint én? Idősebb is. Tegnap nem arról magyaráztál nekem, hogy én sokkal idősebb vagyok és alig ismersz? Most meg itt flörtölsz vele! - feszült meg az állkapcsa.
- Te normális vagy!? - emeltem fel a hangom - Niall csak a barátom! De ha az első kérdésedre választ akarsz kapni, akkor elmondom: Ő normális. Neked agyadra ment a siker. Azt hiszed mindent megkaphatsz? Hát tévedsz! És utoljára mondom: Hagyj békén! - hadartam.
Reméltem, hogy lezártuk ezt a témát, mert már nagyon unom. Komolyan! Mi a szart akar?
- Oké - nézett rám hidegen és kiment a konyhából. Ezerrel kattogott az agyam. Nem értettem, hogy miért keveri ebbe bele Niall-t. Ő csak a haverom! Egy srác akivel előző nap ismerkedtünk meg és jóba lettünk. Mit lehet ezen félreérteni? Egyébként is, miért kell megmagyaráznom Harry- nek? Semmi köze hozzá! Ezeken gondolkodtam, miközben a tejeskávét ittam. Találtam kalácsot is, tehát egész jót ettem. Amikor végeztem, csatlakoztam a nappaliban ülő társasághoz.
- Szóval te vagy Lola? - kérdezte egy 30 év körüli fickó. Bólintottam, aztán elkezdett kérdezgetni. Egy ideig teljesen normálisan beszélgettünk, pl.: barátokról, suliról. De aztán áttért kissé kényesebb témákra. Rákérdezett a szerelemre. Persze, erre mindenki csöndben maradt és kíváncsian néztek rám. ŐK is.
- Jelenleg..khm..nincs senkim. Nem ezzel foglalkozom - mondtam.  Apu elismerően nézett rám. Ő ennek örül. :)
    Innentől a délelőttöm szokásos módon telt. Felmentem a szobámba, zenét hallgattam, SMS-eztem Jazz-el, mangákat rajzoltam. Még kezdő vagyok, de egész jól megy. Ezzel elment vagy 2 óra, de a többi időt az ebédig nyelvtanulással töltöttem el. Ne, ne értsétek félre, nem vagyok stréber, de mindig is érdekelt, nem csak az angol, a francia is. Tehát elszórakoztam a google fordítóval. Ezután eszembe jutott, hogy régen énekeltem. Előszedtem azokat a szövegeket, amikhez megvolt az alap és elkezdtem. Először nem teljesen jöttek ki a magas hangok, de utána sikerült.

,,I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love
I did, I did."

- énekeltem, miközben kinyílt a szobám ajtaja. Chris volt az. /30 körüli fickó, a kérdésekkel/ Kérdőn néztem rá.
- Tehetséges vagy - kezdte - Sikered lehetne a szakmában.
Zavartan motyogtam egy köszönömöt. Nem nagyon dicsért még meg olyan ember, aki ért is hozzá. Igaz, apu már említette, de az mégsem ugyan az. Leült az ágyam szélére és mosolyogva nézett.
- Érdekel az éneklés? - Chris.
- Hát tulajdonképpen igen.. - mondtam "magabiztosan".
Bólintott és előszedte a telefonját. Pár percig néma csendben nyomkodta, majd felém fordult.
- Mit szólnál, ha ma este kicsit kimozdulnál? - érdeklődött.
- Pontosabban? - kérdeztem vissza.
- 9- kor kezdődik egy buli Perrie - nél, ahol csak a meghívottak vehetnek részt. Mind híres énekesek, színészek. Perrie által Zayn, Zayn által a srácok is részt vesznek benne. Ők vigyázhatnának rád - magyarázta - Na, mit szólsz?
Nem akartam megemlíteni, hogy nincs éppen jó kapcsolatom az 1D- vel. Vagyis Harry- vel. A többiekkel alig beszélek. De ott van Niall. Viszont akkor Harry megint kiakadna. Megéri ez nekem? Mondjuk kit érdekel, hogy mit gondol!
- Benne vagyok! - vágtam rá, ő pedig felnevetett és kiment.
Gyorsan megírtam Jazz- nek, hogy celeb partyra megyek, és hogy jó lenne, ha most itt lenne.

Feladó: Jazz

,,Szerintem is jó lenne. xD Érezd jól magad. ;) Ja és ne tegyél olyat amit később megbánnál.."

Erre írtam egy kérdőjelet, de azóta nem érkezett válasz.
   Tíz perccel később szólt anya, hogy menjek le kajálni. Bolognait csinált, mivel az hamar meg van és könnyű elkészíteni. Ja és szeretjük is. Körbeültük az ebédlőasztalt és mindenki elkezdett enni. Miközben felcsavartam a tésztát a villámra, azon gondolkodtam, hogy anyuék vajon tudnak- e az esti kiruccanásomról. Végül arra jutottam, hogy megkérdezem. Hát nem azt kaptam, amire számítottam.
- Hova mész te éjszaka? - fordult felém apa.
Három lehetőségem volt. Vagy elmondom, hogy mi a tervem, amire nemet mondanak, én pedig kiszököm. Vagy mondok egy ,,áá, sehová"- t és úgy szökök ki. Vagy nem mondok semmit és nem megyek sehova. A legutolsót válaszoltam, de a tervem meghiúsult. Mégis elmentem. De nem tudtam nemet mondani!

Trailer

   Sziasztok.:) 

Még mindig nem résszel jöttem, de ha minden jól megy, az is kint lesz holnap. Sajnálom, hogy mindig ennyit kések, de most már NYÁR van, tehát gyakrabban lesznek részek. És képzeljétek! Elkészült a blogom Trailer- je. :D Amit köszönök: Dorothy W. - nek. :) <3

Íme:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=npOb13-8qzs 

Bo. xx

3. Díjam

3. Díj

 Köszönöm a 3. díjamat Vivi Illés - nek! *-*

1.)  Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

      2.)  A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

      3.)  11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

      4.)  11 embert kell megjelölni (Nincs visszajelölés/visszaadás)

     

    

      1.)

•        Szeretem a nyarat.
•        Kitűnő lettem.:3
•        Most boldog vagyok.
•        Utálom a kétszínűséget.
•        Szeretek írni.
•        Nyáron tervezek egy sci-fi blogot nyitni, az 1D - vel.
•        Szerelmes vagyok.
•        Azon gondolkodom, hogy mit írjak.
•        Imádom a pingvineket.
•       Szeretek mangákat rajzolni.
•       Zene nélkül nem tudok élni.

      2.)

       
       Mi a kedvenc színed?

             Kék. *-*

            
             Hol szeretnél élni felnőttként?

             Londonban.

 
             Kedvenc blog?

             Nincs nagyon. 

             Mi a kedvenc TV műsorod?

             Az Utolsó Év volt. De vége. :(

 
             Van ask-od?

             Aham.

 
            Kutya vagy macska?

            Kutyiii.

    
            Sportolsz valamit?

           Nem. :/

           Olvasod a blogom?

           Nem, de megnézem. :)

          
           Kedvenc étel?

           Bolognai spagetti, húsos palacsinta, nutellás palacsinta és hú sok minden.

   

           Hány órát szoktál aludni?

           Hétköznap: 7. Hétvégén: 8- 10. :3

 
           Melyik városban laksz? 

           Nem mondom meg. :D

     
    3.) 

        

           Sajnálom, de nem küldöm tovább. Nem nagyon olvasok blogot.