Késve, de meghoztam! :)
Szeptember 6., szombat
A tegnapi nap után, ma teljesen kialvatlanul ébredtem. Mondjuk
hétvége van, sokáig húzhattam volna a felkelést, de semmi értelme se lett
volna, mivel az éjjel sem tudtam pihenni. Végig a tegnapi beszélgetés járt a
fejemben. Két nap múlva, valami ismeretlen környezetbe kell beilleszkednem.
Kicsit nehézkes lesz, mert csak alapfokon beszélek angolul. Na, erre kíváncsi
leszek.
Tegnap
délután, az SMS elküldése után fél órával, csöngettek. Tudtam, hogy Jázminék
azok, de nem akartam lemenni. A szüleim úgyis beengedik őket. Aha, na ezt csak
hittem. Ugyanis tíz perc elteltével sem kopogtak a szobám ajtaján. Idegesen
szaladtam le a lépcsőn.
- Hol vannak
Szabiék? - kérdeztem aputól, aki éppen a neten nézett Londoni házakat. Öhm,
oké.
- Úgy gondoltam,
nem vagy olyan állapotban, hogy vendéget akarnál fogadni. - válaszolt
egyszerűen.
- Szerintem én
tudom, hogy milyen állapotban vagyok. Egyébként is, én mondtam, hogy jöjjenek.
- vágtam rá idegesen. Nem vártam meg a válaszát, rögtön visszamentem a
szobámba. Bekapcsoltam a notebookom és beléptem skypera. Reméltem egyikük fent
lesz. Amikor megláttam, hogy ,,Jazz13x" elérhető, rögtön videóhívást
indítottam. Szerencsére a gép előtt volt és fogadta, viszont nem egyedül volt.
Szabina ült mellette. Éljen! Legalább nem kell kétszer elmesélnem a sztorit.
- Rendes vagy, hogy
beengedtél minket. - mosolygott erőltetetten Jazz.
- Bocs. Azt hittem apuék
beengednek titeket. - sütöttem le a szemem.
- Most már mindegy. -
szólt közbe Szabi - De ez mi? - mutatta fel az SMS-t.
- Olvastad, nem? Az a
hülye banda az oka! - dühöngtem.
- Miről beszélsz? -
értetlenkedtek mindketten.
Elmeséltem az egész
sztorit. Az újságot, a hirtelen jófejséget, majd, hogy apám a One Direction-
nál kapott munkát. Azt is, hogy teljesen megsértve érzem magam, mivel ebbe az
egészbe semmi beleszólásom sem volt. Beszéltem az érzéseimről, hogy most pedig
minden összejött, mert Márk elhívott randira, aminek annyira örültem, erre
hétfőn már nem is megyek suliba. Fél óra múlva végeztem, és megkérdeztem, hogy
ők mit gondolnak erről.
- Te tök hülye vagy! -
mondta ki körítés nélkül Szabina - Tudod, hány millió lány lenne a te
helyedben? Ez neked is óriási lehetőség. Eleget hallgattuk, hogy te mekkora
énekes- színésznő leszel. Erre itt az alkalom, és te hisztizel. Gondolj bele!
Anglia! Nagy piros buszok! Big Ben! One Direction! Ne próbáld nekem bemesélni,
hogy egy kicsit sem örülsz.
- Egyet értek. -
folytatta Jázmin - Megérdemled. Nyolc éven keresztül, bármi bajunk volt, te
mindig segítettél. A Punnany Massif koncertre sem mentél el, mert balesetem
volt. Épphogy eltört a karom, végig velem voltál. Amikor ping - pong- oztunk,
te is a bal kezedben fogtad az ütőt, csak azért, mert tudtad, hogy nem szeretek
veszíteni. Törött kézzel meg elé nehéz játszani. - nevetett fel - Viszont most
nem hagyom, hogy ezt kihagyd. Egyébként is. Kérned kell nekünk autógrammokat. -
nézett össze Szabival.
- Miért nem kértek majd
ti? - szóltam közbe.
- Mi? - sikított Jazz.
- Apu azt mondta, kijöhettek
meglátogatni. Hagyunk repülőjegyet. - mosolyogtam.
Elkezdtük kibeszélni
Angliát, a látnivalókat és mindent ami hozzá tartozik. Rájöttem,hogy nem is
olyan rossz ez. Végülis, fogok velük találkozni. Meg ott a skype. És
istenem, EZ ANGLIA!!! Minden álmom volt kijutni, és ezt ők jól tudták.
- Szóval elmész? - nézett
rám Szabina.
- El - bólintottam
szomorúan.
- Azért még beszélünk,
ugye? - kérdezte Jazz.
- Persze, hogy
beszélünk.!
Elköszöntem, kinyomtam a
videóhívást, majd észrevettem, hogy jött egy üzenetem:
Jazz13x üzenete: Szóval randizol Márkkal?
:DDD
Lolaa14x üzenete:
Megfogtad a lényeget. :) Na sziasztok!
Ma egyébként semmi sem
történt. Vagyis MÉG nem történt semmi, ugyanis most látom, hogy Márk
bejelentkezett facebookra! Megyek is.
