5.nap - Otthon

Szeptember 5., péntek

   Próbáltam hangtalanul kinyitni az ajtót, hátha elhallok valamit a szüleim beszélgetéséből. Elég sok mindent titkoltak el előlem. Nem voltam benne biztos, hogy most majd mindent el akarnak mondani. Levettem a tornacipőmet és a pulcsit, majd odahajoltam az ajtóhoz.
- Szerintem készen áll rá. Elég nagy és megérti. - hallottam, azt hiszem egy férfi hangot. Apu lesz az. Bingó.
- De nagyon fontosak neki a barátai. Semmi pénzért sem hagyná itt Jázmint és Szabinát. - mondta anya. Ő legalább ismer.
- Sokkal jobb életünk lehetne. A barátait minden hónapban meglátogathatná! - érvelt apa.
- Akkor is te mondod meg neki. - zárta le a témát anyu.
Mivel éreztem, hogy rám várnak, újra kinyitottam a bejárati ajtót (csak kicsit hangosabban) és úgy tettem, mintha akkor értem volna haza.
- Sziasztok! - köszöntem, egy mosolyt erőltetve az arcomra.
- Szia, Lola. Gyere ülj ide. - mutatott apu a mellette levő fotelre.
Ha nem tudnék az elutazós cuccról, nem mennék oda egyszerűen, ezért elkezdtem mentegetőzni.
- Én nem csináltam semmit. - tártam szét a karom.
- Tudjuk, nem erről van szó. - simította meg a fejem anya.
- Akkor meg? 
Anyu segítségkérően nézett apa felé.
- Emlékszel erre az újságra? - húzta elő az IM-et a táskájából. 
- Persze, pár napja kaptam. - mosolyogtam. De mi köze van az újságnak az utazáshoz?
- Mit gondolsz a One Direction - ról? - kérdezte apa.
- Öt tagú fiúbanda. Jazz és Szabi megőrül értük. - válaszoltam.
- És te? 
- Engem totál hidegen hagy. De nem térhetnénk a tárgyra? 
- Arról beszélünk. - sütötte le a szemét apa.
- Mi van? Beszéljetek már érthetően! - néztem rájuk dühösen. 
- Apád visszautasíthatatlan munkát kapott a bandától. - vette át a szót anyu. 
- És akkor? - kezdtem egyre jobban félni.
- Ő lenne az új menedzserük. Amint olvashattad is ez egy Brit banda. A munka külföldi.
- Miért nem jók neked a hazai énekesek? - fordultam a könnyeimet visszafojtva, apuhoz.
- Ez remek lehetőség. Butaság lenne nem elfogadni. - magyarázta anya.
- Oké, akkor tegyük fel, hogy már elfogattad. És mi lesz velem? A barátaimmal? A sulival? Az életemmel? Miért nem gondoltok rám is? - itt már nem bírtam visszatartani a könnyeimet.
- Ez neked is jó lehetőség. Könnyebben elsajátíthatod a nyelvet is. A srácokat is megismerheted közelebbről is. Meglátod majd, nagyon jófejek. - érvelt London mellett apa.
- Nem akarom őket megismerni! A barátaimmal akarok maradni! Nem megyek veletek. - hisztiztem.
- Ebben nincs döntésed. Sajnálom. - nézett rám szomorúan anyu.
- Ó, szóval most már a saját életemet sem én irányítom? - kiabáltam sírva. - És mikor indulunk? Ma, hogy senkitől se tudjak elköszönni? 
- Hétfőn.- suttogta anyu. Azt hiszem átérezte, hogy milyen lehet nekem.
- Bízz bennem. Mindegyik srác nagyon rendes. Jóban lesztek, meglátod. - mosolygott rám biztatóan apa. 
- Engem nem érdekel semmilyen nyálas fiúbanda! - rohantam ki a nappaliból. A szobámban nem tudtam abbahagyni a sírást. Nem értettem, hogy tehetik ezt velem? 
   Gyorsan írtam egy SMS-t Szabinának és Jázminnak.:

,,Hétvégén búcsú. Gyertek bármikor, sőt most azonnal. 
L. xx"

Nem sokkal később rezgett a telefonom.  Szabi írt:

,, Ugye csak hülyéskedsz!!?? Pill. és indulok. :// "

Aztán Jazz:

 ,,Neeeeem nem nem nem nem mehetsz el!! Ne mozdulj, megyek. :("

Legalább ők itt vannak nekem. Kiváncs vagyok mit gondolnak majd erről az egész sztoriról. Most csöngetnek.

Mai napom (eddig) :  ☹☹☹ 1000x !

5. nap - Suli

Szóval itt a következő rész első része. :D Csak, hogy kínozzalak titeket. :) Viszont, a hétvégén jön az 5/2. Jó olvasást.

Szeptember 5., péntek

   Ezt nem tehetik velem! Nem megyek el! NEM! Jó, tehát mielőtt szétáztatom a klaviatúrát próbálok mindent leírni. Szokásosan indult a nap. Vagyis a mostani szokás szerint. Meleg reggeli, kocsikázás stb.. Egész jó idő volt a reggel, de azért érezni, hogy megyünk be az őszbe. A felsőm fölé került egy vékony pulcsi. Egy réteggel több, de ez egyáltalán nem zavart. Nem vettem észre semmit sem anyán, sem apán. Jó, az furcsa volt, hogy apu is otthon volt. ,,Komolyan, már senki nem jár dolgozni!?" gondoltam. Mindegy, biztos szabit vett ki. Mármint nem vette ki a Szabit. Hahaha. Még rossz kedvvel is van erőm a hülye viccekre. Tehát hárman indultunk el. Ezt sem értettem, de azzal magyarázták, hogy dolguk van. 
- Hivatalos papírok. Tíz év múlva érteni fogod. - magyarázta apa.
- Most is tudom mi az. - morogtam, mert utálom, ha lenéznek.
Odaértünk az iskola kapujához, mire anyu megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett.
- Suli után a legelső busszal gyere haza, beszélnünk kell.
- Ööö. Oké. - válaszoltam zavartan - Sziasztok!
- Szia, Lola! - mosolyogtak rám mindketten.
   Mikor beléptem az osztályterembe Peszleg próbálta halkítani az osztályt. Most nem volt szerencséje, mert amikor Jázminék megláttak, nekem is elkezdték mesélni, hogy milyen jó volt tegnap.
- Jujj, képzeld! Szabival tegnap elmentünk a Claire's - be! Annyi One Direction-os cucc van ott! Maga volt a mennyország! Legközelebb te is jössz. - kacsintott Jazz.

- Hát persze! - nevettem fel.
- Nézd, vettünk öt karkötőt. Ebből egy jut neked. Vannak tollak, ja meg egy bögre. De az az enyém, hihi. - folytatta Szabi. 
Eközben Peszi folyamatosan ültette le az embereket. Mire hozzánk ért, már nem kellett semmit mondania. Rögtön ráhuppantunk a székünkre. 
- Na, most, hogy mindenki figyel. - kezdte, szúrósan végig nézve az osztályon - Amint tudjátok, minden nyolcadik év végén az osztályok táncolnak. Nektek most jött el ez az év. Az első próba jövőhéten lesz, addig is alkossatok fiú - lány párokat. Laurát ne számoljátok. 
- Mi van? Én mit fogok csinálni? - kaptam fel a fejem.
- Nem fogsz táncolni. - válaszolt egyszerűen. 
- Elnézést, de már mért ne táncolnék? - kérdeztem idegesen.
- Mert nem leszel itt. 
Jazz és Szabi kétségbeesetten nézett rám. Egy fejrázással jeleztem, hogy én sem tudok semmit. De rossz érzés kerített a hatalmába. Miért nem leszek itt a ballagásomon? Csak reménykedni tudtam, hogy valami félreértés van.
- Érthetőbben? A szüleim biztos szóltak volna, ha elutazunk. 
Aztán eszembe jutott. ,,- Suli után a legelső busszal gyere haza, beszélnünk kell." 
- Nincs kedvem ezen vitatkozni! Laura ne álljon párba senkivel, mert nem fog táncolni. Ennyi! Folytassuk... 
   Az osztályfőnöki órákat szeretnem kéne, de most csak lehetetlen gondolatok cikáztak a fejemben. Elkezdtem magamban összerakosgatni a tényeket. Tehát, kaptam egy újságot, amin szerepel a One Direction. Ez után anya nem megy dolgozni és minden körülöttem forog. Majd apa sem megy dolgozni, és hirtelen bejelentik, hogy beszélniük kell velem. De ez nem állt össze. 
- Lala. - szólított meg egy hang.
- He? - riadtam fel a gondolom közül. Márk állt előttem. - Bocsi, csak elgondolkodtam. - pirultam el.
- Semmi - mosolygott - Kár, hogy nem leszel itt. Táncolhattunk volna. 
- Ja, aha tényleg - vörösödött be véglegesen is a fejem. - Én sem tudom, hogy hol leszek. - nevettem fel zavartan. - Úgy tűnik, a szüleim elfelejtettek valamiről szólni.
- Tényleg úgy tűnik. De amíg itt vagy, találkozhatnánk. 
- Minden nap találkozunk. - értetlenkedtem, aztán leesett. - Ó, hogy úgy (kezdett megint színt váltani a fejem) ööö persze. Mikor?
- Majd írok. -  kacsint, majd oda ment Bencéékhez.
Hű, ez volt az egyetlen jó dolog a mai napon, de ez nagyon jó volt. Márk tipikus álompasi. Helyes, kedves, vicces és nem hülye. Titokban mindig is bele voltam zúgva, és most randira hívott! Hű! 
   A szünetekben még jó páran odajöttek hozzám kérdezősködni. 
- Szóval elmész? Vagyis nem mintha zavarna, csak nélküled nincs olyan ember akivel lehet vitázni.
- Igen? Mondjuk igaz. Nem nagyon beszélgettünk még, a vitázásokon kívül - erőltettem egy mosolyt Krisztára.
- Valamikor azért dumáljunk. Na szia!
- Helló! - intettem utána. 
Szabinának és Jázminnak ötvenszer elmagyarázhattam, hogy nem tudok semmiről. Közben vége lett a sulinak és rohantam haza. Nem is tudtam mi vár otthon... 

Üzenet az olvasóknak.*-*

Sziasztok! :)

Tudom, hogy az előző rész eléggé rövid lett, de a következő még írás alatt van, és valamit muszáj volt írnom Laura csütörtöki napjáról is. :D Viszont, a péntekiben (amit holnap hozok) elég sok fordulat lesz. És hosszabb, mint a többi. :) 
Ó, igen, és ide linkelhettek zenéket, amiket hallani akartok a zenelejátszóban! :)
Remélem eddig tetszik a blog. ;) 
Na jó éjt! <3

4. nap

Szeptember 4. , csütörtök

    Ugyanaz, mint tegnap. Körbe vagyok ugrálva. Nincs is mit írnom. 

Anya és apa mindent megtesznek, hogy könnyítsenek, az egyébként is könnyű életemen. Vagyis most, még év elején könnyű.  Viszont nem értem, hogy mire megy ki ez az egész, de kezd zavarni. Szerintem még az is megtörténhet, hogy mikor meglátják, hogy gépelek, egyikük bejön, és azt mondja: 

- Kicsim, látom, kezdenek fáradni az ujjaid. Diktáld, majd én gépelek helyetted.

   Újra ők vittek suliba, újra volt meleg reggeli. Csak azt nem értem, hogy anyu mért nem megy be dolgozni? Szabadságot vett  volna ki csak azért, hogy többet tudjon foglalkozni velem, akivel eleve sokat foglalkozik? Egy szem gyermekükként mindig mindent megkaptam.

   Suliban sem volt semmi extra. Hallgattam Jázmin és Szabina nyáladzását, ahogy az 1D- ről beszélnek. Ez a rövidítése a One Direction – nak:

1 = One

D = Direction

   Ja igen, és most asdfghjklwer minden, mert Jazz – nek megvan élete első Harry – s posztere. Szerintem esténként beszél hozzá. :)

A tanárok nem szívatnak, szóval ilyen téren minden oké.

   De az otthoni ügyet még mindig nem tudom hova rakni. Nem rendelt, hanem apu által készített pizza volt vacsira! Meg fagyi. Azért van ebben az egészben valami jó is. :)

Mai napom: :)

3. nap

 Szeptember 3., szerda

 Hű. Elég fura most minden. Igazából nem tudom, hogy hogyan kezdjem el.
Tehát. Reggel, amikor felébredtem még ugyanolyan volt minden, mint általában. Visszaaludtam még tíz percet, majd újra csörgött az óra. Ráeszméltem, hogy mindjárt indul a busz. Kapkodva felvettem a szegecses farmer rövid gatyám és egy fehér ujjatlant. Így rohantam le reggelizni. Ezek után kezdődött. Amikor leértem a konyhába, megdermedtem. Anyu várt MELEGSZENDVICCSEL! Lehet, hogy hülyén hangzik, amiért ennyire meglepődtem, mert másoknak ez természetes. Nekem viszont alsó óta magamnak kellett kaját csinálnom.
- Jó reggelt, Lola! Milyen szép napunk van, nem? - mutatott ki az ablakon.
- Öhm, de - tényleg az volt. Amikor kinéztem az ablakon, a napfény szinte megvakított. Egy felhő sem volt az égen.
Zavartan ültem le. Ezt az egészet nem tudtam hova tenni. Inkább megkérdeztem.
- Anya, nem mintha zavarna, meg ne értsd félre, de miért vagy itthon?
- Laura drágám, úgy érzem többet kéne veled foglalkoznom - itt totál ledöbbentem. Mindig is rengeteget foglalkoztak velem. Jó hazugság, majd meglátjuk mit akar ebből kihozni. - Mit szólnál, ha ma nem busszal mennél iskolába?
- Engem nem zavarna! - nevettem fel. Busz helyett Volvo? Jöhet!
- Akkor jó. Egyél nyugodtan, én felöltözöm.
Számítottam rá, hogy nem hálóingben és köntösben akar furikázni.
- Ó, igen! És van narancslé a hűtőben! - kiabált ki már a gardróbból.
Jól bereggeliztem majd indultunk a suliba.  Pont a lépcsők előtt parkolt le, így nagyjából tíz métert kellett  csak sétálnom.
- Hányas busszal jössz? - kérdezte.
- Nem tudom még. Hat óránk van. Azt hiszem a fél hármassal, de mennem kell. Szia! - köszöntem el.
   Szabi és Jazz már a teremben voltak. Látszólag elmélyültek a beszélgetésben, de mikor megláttak, mindketten mérgesen néztek rám.
- Hol voltál? Vagy húsz percet vártunk rád a buszmegállóban! - mondták egymás szavába vágta.
- Anyu hozott be. - válaszoltam egyszerűen. Erre két tágra nyílt szempár volt a reakció.
- Na jó, mindegy - legyintett Jázmin - Láttad a One Direction-t?
- Tulajdonképpen igen.
- ENNYI? TULAJDONKÉPPEN IGEN? - ordították le a fejemet.
- Miért, most mit mondjak?
- Például: Mi a véleményed Zayn- ről? - érdeklődött Szabi.
- Az ki?
Szabina előszedte a telefonját és egyesével mutatta meg az összes fiút. Zayn - nél feltűnően sokat időzött, de az összes képet kommentálta. Vagy hatvanszor ment rajtuk végig, mire becsöngettek. Matekon Pintér elmagyarázta a tanmenetet. Miközben a geometriai felszerelést írta a táblára, egy papírgalacsin érkezett az asztalomra. Szabitól jött, de csak dobni tudta, mert közöttünk ült Dávid. Az új ültetés miatt. Fiú - lány - fiú- lány. Szuper. Hangtalanul szedtem szét a levelet, amin csak ennyi állt. ,,Na?" Sejtettem, hogy mire céloz és bele kellett törődnöm, hogy a legjobb barátaimnak nincs más témája, csak a One Direction. Írtam, hogy majd szünetben. Visszajuttatni viszont nehezebb volt, mert a tanár már felénk fordulva beszélt, Dávid meg a padon aludt. Megböktem (nem virtuálisan) , mire értetlenül tátogott felém egy mi van?- t. Felemeltem a papírfecnit az ölemből. Már szabad volt a pad, így könnyen visszaguríthattam Szabinának.
- Laura, valami gond van?  - nézett rám szigorúan Pintér - Vagy már most unod az óráimat?
- Nem, dehogy! - mosolyogtam ártatlanul.
- Örülök. - húzta szét a száját. Talán mosolygott!?
Következő szünetben Szabina és Jazz rögtön letámadott. Meg se vártam a kérdéseket, hanem belekezdtem:
- Tehát, én megértem, hogy most mindkettőtök meg van őrülve. Megtaláltátok ezt a One Direction - t. Szabina, neked tetszik Zayn. Aki helyes. Jázmin, neked tetszik Harry. Aki göndör és helyes. - itt közbeszólt Szabi, hogy Zayn miért csak helyes - Úgy tűnik, most ez lett a mániátok és én nem akarok az utatokba állni. A zenéjüket még nem hallottam, de a kedvetekért még a klippjüket is megnézem, de ne várjátok, hogy holnap sikongatva fogok nyáladzani valamelyikről. Oké?
- Oké! - vágták rá egyszerre. Akkor ezt megbeszéltük.
    Következő órán nem volt tanár (elég korán kezdik), ezért végigbeszélgettük. Vagyis megbeszéltük, hogy holnap suli után átjönnek hozzám. Ja igen, és írtak egy listát, hogy miket kell meghallgatnom:

1. One Direction - What Makes You Beautiful
2. One Directon - Live While We're Young
3. One Direction - One Thing
4.  One Direction - Gotta Be You
5. One Direction - One Way or Another
6. One Direction - Nobody Compares
7. One Direction - Last First Kiss
8. One Direction - Kiss You
9. One Direction - They Don't Know About Us
10. One Direction - Summer Love

   Na, majd meglátjuk. A többi óra is hasonlóan telt. Szerintem a tanároknak sincs túl sok kedvük tanítani. Nem ellenkeztünk. 
   Suli után inkább rögtön haza indultam, mert úgyis csak egy dologról lehet beszélgetni a Directionerekkel. Hát igen, így kell hívnom őket, merthogy ők már óriási fanok és azokat Directionereknek hívják. Azt hittem, megvalósíthatom a tervemet, ami az volt, hogy hazamegyek, átveszem az otthoni ruhámat, csinálok limonádét és kimegyek a kertbe zenét hallgatni. Persze, anyunak jobb ötlete volt. Elvitt vásárolni. Jó, végül is kaptam egy I love London- os pulcsit, aminek télen jó hasznát fogom venni. Már alig várom, hogy hordjam! 

Meg sok új cucc van a szekrényemben, de azért jobban szeretek Jázminnal vásárolni. Majd legközelebb.  ☺
   Ohh, tényleg. Most hallgatom a zenéket amiket összeírtak Szabináék. Eddig a Nobody Compares tetszik a legjobban, de még van négy.  Ajjajj... 

Mai napom: ☺

2. nap

Szeptember 2., kedd

   Ma reggel egész jól ébredtem. Oké, hogy kell tankönyveket vinni, de a tanárok többsége úgyis csak a nyárról érdeklődik. Így is lett. Tulajdonképpen unalmas volt hétszer végig hallgatni mindenki élményeit. Sőt, utolsó órán már kívülről fújtuk, hogy ki hol volt. Meg mit csinált. És kivel. Szóval mindent. De legalább telt az idő. Azért voltak páran, akik nem voltak hajlandóak elmondani újra, újra és újra. Megértem. ☺ Így elég hamar elment a nap, de mivel jó idő volt küldtem egy SMS-t anyunak, hogy maradok még és a következő busszal megyek. 
   Suli után, Szabival és Jazz-el rögtön a fagyizóba mentünk. Miközben a kelyhemet ettem Szabi valami új zeneboltról magyarázott, ahol menő fülhallgatók vannak.
- Hol van a bolt? - eszméltem fel a bambulásból.
- Nem tudom, nővérem mesélte - röhögött fel - Az se biztos, hogy létezik. Majd megkérdezem.
- Jujj, erről jut eszembe - kiáltott fel Jazz - Láttátok a szeptemberi IM címlapját?
- A mi címlapját? 
- Ne mondd, hogy nem tudod mi az. IM, mint Ifjúsági Magazin.
Hirtelen félrenyeltem és eszembe jutott apa. Elfelejtettem megnézni. Upsz. ☹
- Ja, oké. Csak mért? Mi van rajta? - itt már tényleg kezdett érdekelni. Apu is Jazz is erről beszél. Hmm...
- Egy Irány. - válaszolt titokzatosan.
- Mi? Milyen irány? Jó vagy rossz? 
Azt hiszem, nagyon szórakoztató kérdést tettem fel, mert mindketten egyszerre nevettek fel. 
- Te is láttad már? - fordultam Szabi felé.
- Igen - biccentett mosolyogva.
Lehet mégis meg kellett volna tegnap néznem. Mindegy.
- De mondjátok már el!
- Nézd meg. - javasolta Jazz. 
- Ha haza értem az lesz az dolgom - mondtam feladva.
- Miért nem veszed meg most? A sarkon van az újságos. - mutatott az utca végére Szabina.
- Felesleges lenne még egyszer megvenni - válaszoltam.
- Azt mondtad, hogy még nem láttad! - nézett rám furcsán Jázmin.
- Hát nem is.
- AKKOR!? - kérdezték egyszerre.
- Apu hozta tegnap. Becsomagolta, mint egy ajándékot. Nem tudom miért. Tegnap még nem bontottam ki. Ennyi. - magyaráztam - Amúgy sem lehet olyan nagy ügy. Ez csak egy újság. 
-Hány óra? - váltottam témát gyorsan.
-  Öhm, ha az a te buszod, akkor három. - mutatott Jazz egy fehér buszra.
- Mi? ******* - mondtam valami nem túl szépet majd úgy rohantam ki a fagyizóból, hogy még az olimpiára is bejuthattam volna. Tényleg. A busz meg már bent állt, amikor én az út végéről kiabáltam zihálva a tömegnek:
- SZÓLJA- HA- NAK A SO-HO- FŐRNE- HEK!!!
Végül a busz megvárt, de így is sprinteltem vagy öt percet. Jó érzés volt fagyi után. Komolyan...
   Amikor hazaértem, rögtön ledobtam magam a kanapéra. Kicsit hangosra sikerülhetett, mert anyu kijött a konyhából. Megijedhetett a vörös, izzadt fejemet látva, mert megkérdezte:
- Kicsim, jól vagy?
- Ige, remekül. Miért? - játszottam a hülyét és kutya szemekkel néztem  rá. 
- Ááá semmi. Nem fontos. Mi volt a suliban?
- Csak beszélgettünk. - válaszoltam.
- Hát az jó. - mosolygott. Úgy láttam neki is beszélgetős kedve van, ezért elkezdtem mesélni:
- Képzeld, Jázminék kint voltak Amerikába! Szabina két hetet volt a nagyszüleinél, majd a szüleivel lementek a balatoni nyaralójukba. Bencéék Horvátországba mentek, elvileg ott nagyon finom a jégkrém. Norbi és Dávid egész nyáron együtt lógtak. Hülyültek, rollereztek stb.. Majd mikor Bence hazaért, ő is csatlakozott hozzájuk, de volt, hogy közben egyikük elment nyaralni. Kriszti meg nagyon elfoglalt volt a nyáron és ezt szereti is hangoztatni. Tömören ennyi. - magyaráztam.
- Ezeket honnan tudod? - kérdezte sokkoltan. Megértem. Én is megijednék ennyi információ hallatán.
- Majd, ha te hallgatod meg szinte ugyanezt hétszer, akkor te is tudni fogod. - kacsintottam - Fent leszek! - fejeztem be a beszélgetést.
- Laura! Maradj, egy kicsit. - szólt utánam.
- Igen? - na most jött az amit már a kezdetek kezdetén is akarta kérdezni/mondani.
- Megnézted?
- Mit? - nem esett le egyből.
- Az újságot.
- Hagyjatok már az IM- mel! Jó, ha megnézem boldogok lesztek? Apa is? Szabina is? Jazz is? Te is?
Elég ideges lettem. Mi olyan fontos egy újságban?
- Na, tudod mit? Most fel megyek; előszedem; elolvasom a címlapjától a hátlapjáig. Oké?
- A tartalomjegyzéket is? - nevetett fel. Hű, de vicces.
- Azt is. - mondtam a feladva - Na szia! - intettem egy utolsót.
   Egyébként úgy is tettem, ahogy megígértem. Mindent elolvastam. Amikor megláttam a borítót felnevettem. Tényleg Egy Irány volt rajta. Csak angolul. Vagyis One Direction. Amúgy ez egy fiúbanda. Értük van oda Jázmin. Főleg a göndörért. Valami Harry. De rájuk keresek a neten.
Ők azok:

Mai napom: Inkább ☹. ( a buszos futás miatt )

1. nap

Szeptember 1., hétfő

   Újra elkezdődött. Immár nyolcadik éve.Alig vártam, hogy kivégezzem az általánost és úgy tűnik már csak 9 és fél hónap választ el ettől. Szóval igen, újra diákok ezrei hisztizhetnek reggelenként. Vagyis én biztos, de nagyon sok okom volt!

1. Hajcsavarókkal a hajamban próbáltam aludni, mert úgy gondoltam, hogy első nap a legjobb formámat hozom és hát jól áll a göndör haj. Tehát miután végig szenvedtem az éjszakát, arra gondoltam, hogy legalább megérte! Tévedtem. Ugyanis, mire sikerült megszabadulnom a hajcsavaróktól, a fél hajamat kitéptem. Szép. De legalább göndör. :D

2. A farmer rövid gatyám (ami a védjegyem) mosásban volt, ezért cicanacit vettem fel (amit egyébként utálok) ami egyáltalán nem ment a pólómhoz. Tehát az egész elképzelésem megváltozott. Szuper. A végeredmény, viszont egész jó lett. :)

3. ESETT AZ ESŐ! Lőttek a hajamnak.

   Ezek mellet, még rengeteg tényező miatt éreztem magam tök pechesnek ma reggel. Persze, a hisztirohamomnak köszönhetően sikerült majdnem lekésnem a buszt. Végül nem késtem le és ülni is tudtam Hahaha. Rögtön elkezdtem zenét hallgatni. A suliig egész úton Punnany Massif-ot hallgattam:

http://www.youtube.com/watch?list=HL1361024290&v=UrGS9EARHRc&feature=player_detailpage

  Éppen magamban dúdoltam, mikor sikítást hallottam. Ismerős volt, nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Gyorsan ledobtam a cuccaimat a porta ajtajához és rohantam vissza az utcára Jazz -hez. Nagyjából öt perc ,,te sikítasz én röhögök, én sikítok te röhögsz'' után beértünk a suliba. Nyáron csak ötször találkoztunk, mert kimentek Amerikába.
A teremben a szokásos helyemre ültem, Szabina és Jázmin közé. Szabival megismételtük a kinti akciót majd elkezdtünk beszélgetni.
- Szóval milyen volt Amerika? - kérdeztem érdeklődve Jazzt.
- Elment. Úúúgy hiányoztatok!
- Ezt észrevettük, mivel naponta  hússzor  küldtél SMS-t, ilyen szövegekkel: ,,Ráértek skypolni?, I miss uuu :(, Én is hiányzom ugye?"- mondta Szabi. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Jó na. Tök uncsi volt. Viszont még nem is mondtam, hogy egyik nap elmentem egy puccos fagyizóba.
- Hát ez izgalmasan hangzik - röhögött fel Bence.
- Nem hozzád beszélek - nyújtotta ki a nyelvét Jazz.- Szóval kértem három gombócot. Eddig oké volt. De miután elkezdtem érdeklődni a látnivalókról a csaj értetlenül kérdezgetett: ,,What?, ,,What?", ,,What?".
- Pedig te folyékonyan beszélsz angolul. - értetlenkedtem.
- Tudom! Ezért nem értettem én se, hogy mit mondtam rosszul. Mire elmutogattam, hogy látnivalók, elkezdett magyarul káromkodni! - Szabinával egyszerre röhögtünk fel, mert persze mindkettőnk elképzelte a hallottakat. Szívesen ott lettem volna. ☺ 
   Épp egy újabb sztori közepénél tartottunk, mikor megszólalt a csengő. Éljen... Peszi ( Peszleg Ildikó) jött értünk, hogy lekísérje, az osztályt az aulába. Fel voltam készülve az igazgató egy órás beszédére, de ez nekem is sok volt! Kit érdekel, hogy valami új tanítási programot fognak alkalmazni? Ebből mi mit is veszünk majd észre? Na mindegy. 
   Másfél órás állás után visszamentünk a terembe és kezdődhetett a négy osztályfőnöki. 
Peszleg folyamatosan csak beszélt. Nem értem, miért gondolja, hogy ennyi mindent megtud jegyezni az agyunk. Épp ezért inkább jegyzeteltem, hogy semmit ne felejtsek el. Az órarend viszont, hát szokásos. Hétfőn hat óránk van. Matek (fúj), Irodalom (tűrhető, meg megy is), Biosz (oké), Rajz (<3) és Föci. Holnap már tankönyveket is kell vinni. Remek, jól fog indulni a reggelem.  Mondjuk egész jó nap, ahhoz képest, hogy egy órával több lesz mint hétfőn. (Ma) 
   Amikor kiértünk a suliból mindenki sietett haza, csak én maradtam a lépcső előtt. Megfordultam, ránéztem az intézményre. Utolsó évemet töltöm itt. Oké, örülök is, de hiányozni fognak a többiek, a hülyülések és a botrányok, amik mind ide kötnek. Mielőtt elkezdtem volna bőgni (hajlamos vagyok rá) kisétáltam a buszmegállóba. Eközben két új SMS-em is érkezett. Másolom:
,,Ennyire érzékenyen érintett a sulikezdés? Hiányoztunk? :'D" Feladó: Bence
Gyorsan visszaírtam:
,,Ennyire érzékenyen érintett, hogy ennyire érzékenyen érintett a sulikezdés?"   
A második SMS értelmesebb embertől érkezett. Apu írt, hogy hozzon-e magazint. Elvileg helyes fiúk vannak benne. Azért az ilyen szülő is ritka. Épp ezért, azt írtam, hogy nem kell. Nem érdekel semmilyen új, nyálas fiúbanda. Persze, azért megvette. Ő már otthon volt, amikor megérkeztem. Nem tudom, hogyan csinálta. Mindegy. Egy becsomagolt, lapos valamit adott át. 
- Tudom, hogy azt mondtad nem kell, de azért nézegesd. - mosolygott.
- Apa, tudod, hogy nekem te vagy az egyetlen fiú az életemben - nevettem fel.
Amolyan ,,eltitkolsz előlem valamit" nézéssel  fürkészte az arcomat. Gondolom kereste azt a rezzenést, amivel azt sugallom, hogy kell az újság. Végül én nyertem.
- Legalább a címlapsztorit olvasd el - sóhajtott.
- Ha ennyire fontos. - vettem ki a kezéből az újságot - Akkor én fent leszek.    
- Oké. - mosolygott elégedetten.
Ledobtam a hátizsákomat a szobámban, majd ráugrottam az ágyra. Az újságot elhajítottam magam mellé, de nem néztem meg. MÉG! Csak nem lehet olyan fontos. A hangomat fejlesztettem, amikor újabb SMS érkezett. 
,,7-kor park? Szabii xx" Ja tényleg mindjárt indulnom kell. Már fél hét! 
 Mai napom:  ☺