2. nap

Szeptember 2., kedd

   Ma reggel egész jól ébredtem. Oké, hogy kell tankönyveket vinni, de a tanárok többsége úgyis csak a nyárról érdeklődik. Így is lett. Tulajdonképpen unalmas volt hétszer végig hallgatni mindenki élményeit. Sőt, utolsó órán már kívülről fújtuk, hogy ki hol volt. Meg mit csinált. És kivel. Szóval mindent. De legalább telt az idő. Azért voltak páran, akik nem voltak hajlandóak elmondani újra, újra és újra. Megértem. ☺ Így elég hamar elment a nap, de mivel jó idő volt küldtem egy SMS-t anyunak, hogy maradok még és a következő busszal megyek. 
   Suli után, Szabival és Jazz-el rögtön a fagyizóba mentünk. Miközben a kelyhemet ettem Szabi valami új zeneboltról magyarázott, ahol menő fülhallgatók vannak.
- Hol van a bolt? - eszméltem fel a bambulásból.
- Nem tudom, nővérem mesélte - röhögött fel - Az se biztos, hogy létezik. Majd megkérdezem.
- Jujj, erről jut eszembe - kiáltott fel Jazz - Láttátok a szeptemberi IM címlapját?
- A mi címlapját? 
- Ne mondd, hogy nem tudod mi az. IM, mint Ifjúsági Magazin.
Hirtelen félrenyeltem és eszembe jutott apa. Elfelejtettem megnézni. Upsz. ☹
- Ja, oké. Csak mért? Mi van rajta? - itt már tényleg kezdett érdekelni. Apu is Jazz is erről beszél. Hmm...
- Egy Irány. - válaszolt titokzatosan.
- Mi? Milyen irány? Jó vagy rossz? 
Azt hiszem, nagyon szórakoztató kérdést tettem fel, mert mindketten egyszerre nevettek fel. 
- Te is láttad már? - fordultam Szabi felé.
- Igen - biccentett mosolyogva.
Lehet mégis meg kellett volna tegnap néznem. Mindegy.
- De mondjátok már el!
- Nézd meg. - javasolta Jazz. 
- Ha haza értem az lesz az dolgom - mondtam feladva.
- Miért nem veszed meg most? A sarkon van az újságos. - mutatott az utca végére Szabina.
- Felesleges lenne még egyszer megvenni - válaszoltam.
- Azt mondtad, hogy még nem láttad! - nézett rám furcsán Jázmin.
- Hát nem is.
- AKKOR!? - kérdezték egyszerre.
- Apu hozta tegnap. Becsomagolta, mint egy ajándékot. Nem tudom miért. Tegnap még nem bontottam ki. Ennyi. - magyaráztam - Amúgy sem lehet olyan nagy ügy. Ez csak egy újság. 
-Hány óra? - váltottam témát gyorsan.
-  Öhm, ha az a te buszod, akkor három. - mutatott Jazz egy fehér buszra.
- Mi? ******* - mondtam valami nem túl szépet majd úgy rohantam ki a fagyizóból, hogy még az olimpiára is bejuthattam volna. Tényleg. A busz meg már bent állt, amikor én az út végéről kiabáltam zihálva a tömegnek:
- SZÓLJA- HA- NAK A SO-HO- FŐRNE- HEK!!!
Végül a busz megvárt, de így is sprinteltem vagy öt percet. Jó érzés volt fagyi után. Komolyan...
   Amikor hazaértem, rögtön ledobtam magam a kanapéra. Kicsit hangosra sikerülhetett, mert anyu kijött a konyhából. Megijedhetett a vörös, izzadt fejemet látva, mert megkérdezte:
- Kicsim, jól vagy?
- Ige, remekül. Miért? - játszottam a hülyét és kutya szemekkel néztem  rá. 
- Ááá semmi. Nem fontos. Mi volt a suliban?
- Csak beszélgettünk. - válaszoltam.
- Hát az jó. - mosolygott. Úgy láttam neki is beszélgetős kedve van, ezért elkezdtem mesélni:
- Képzeld, Jázminék kint voltak Amerikába! Szabina két hetet volt a nagyszüleinél, majd a szüleivel lementek a balatoni nyaralójukba. Bencéék Horvátországba mentek, elvileg ott nagyon finom a jégkrém. Norbi és Dávid egész nyáron együtt lógtak. Hülyültek, rollereztek stb.. Majd mikor Bence hazaért, ő is csatlakozott hozzájuk, de volt, hogy közben egyikük elment nyaralni. Kriszti meg nagyon elfoglalt volt a nyáron és ezt szereti is hangoztatni. Tömören ennyi. - magyaráztam.
- Ezeket honnan tudod? - kérdezte sokkoltan. Megértem. Én is megijednék ennyi információ hallatán.
- Majd, ha te hallgatod meg szinte ugyanezt hétszer, akkor te is tudni fogod. - kacsintottam - Fent leszek! - fejeztem be a beszélgetést.
- Laura! Maradj, egy kicsit. - szólt utánam.
- Igen? - na most jött az amit már a kezdetek kezdetén is akarta kérdezni/mondani.
- Megnézted?
- Mit? - nem esett le egyből.
- Az újságot.
- Hagyjatok már az IM- mel! Jó, ha megnézem boldogok lesztek? Apa is? Szabina is? Jazz is? Te is?
Elég ideges lettem. Mi olyan fontos egy újságban?
- Na, tudod mit? Most fel megyek; előszedem; elolvasom a címlapjától a hátlapjáig. Oké?
- A tartalomjegyzéket is? - nevetett fel. Hű, de vicces.
- Azt is. - mondtam a feladva - Na szia! - intettem egy utolsót.
   Egyébként úgy is tettem, ahogy megígértem. Mindent elolvastam. Amikor megláttam a borítót felnevettem. Tényleg Egy Irány volt rajta. Csak angolul. Vagyis One Direction. Amúgy ez egy fiúbanda. Értük van oda Jázmin. Főleg a göndörért. Valami Harry. De rájuk keresek a neten.
Ők azok:

Mai napom: Inkább ☹. ( a buszos futás miatt )