9. nap - Éjszaka

  Sziasztook.:)) Tudom megint rengeteget késtem. Sajnálom.:/ De legalább meghoztam. Jó olvasást!    Bo.xx                              

 - Te... - akadt el a lélegzetem, és könnyek szöktek a szemembe. A boldogság olyan hirtelen tört rám, hogy nem tudtam magam kontrolállni és unokanővérem Jade nyakába ugrottam. Aztán eszembe jutott, hogy mit tett és már nem viszonoztam az ölelését.

    Négy éve láttam utoljára , a tizedik szülinapomon. Ő ugyanabban a hónapban töltötte be a 18. életévét. Mindig is úgy tekintettem rá, mint a nővéremre. Ezért is érintett meg annyira, mikor bejelentette, hogy Amerikába költözik.

/Visszaemlékezés/

- Nem akarom, hogy elmenj! - néztem rá szomorúan, és egyre jobban homályosodott előttem Reni arca.  

- Lola, figyelj rám! Nem örökre utazom el. De szeretnék nyelvet tanulni, új ismerősöket szerezni és egyedül lenni. (Akkor szakítottak a barátjával) - magyarázta. 

   Nagyon dühös voltam. Mindig is azt mondta, hogy ha bármi bajom is van, csak hívjam fel és ő segít. Amerikából ezt, hogy akarja megvalósítani? Itt hagy, pont akkor amikor ,,belépek a kamaszkorba" ? Mi lesz, ha szerelmes leszek? Nem bírtam tovább, elbőgtem magam. 

- Jaj, ne sírj már! Ez a te szülinapod! Az ajándékodat, meg még oda sem adtam. - próbált felvidítani. 

Egy mosolyt erőltettem az arcomra. Egyáltalán nem érdekelt az ajándéka. Bántva éreztem magam. Tudta, hogy senkim sincs a szüleimen kívül, erre itt hagy? (Jazz-el és Szabinával még nem voltam annyira jóban)

- Hé, azt még nem is mondtam, hogy mi lesz az új nevem! - lelkesedett - Mostantól én vagyok Jade Garcia. 

- Jade Garcia... - ízlelgettem a szavakat. A Jade- el nem is lett volna bajom, de a Garcia egy Mexicói név és ha jól tudtam, ő New York- ba ment. Nem akartam megbántani, de azt sem akartam, hogy neki legyen kellemetlen. 

- Ez komoly? - vontam fel a szemöldököm. 

- Igen, mi bajod van vele? - akadt ki az arckifejezésemen.

- Elég hülye vezetéknév a Garcia. Olyan Latin- Amerikai. - böktem ki.

- Mert te aztán olyan sokat tudsz a Latin - Amerikai nevekről, a nyamvadt kis tíz éveddel. - állt fel az ágyról. 

   Tudtam, hogy nem gondolja komolyan, amit mond, mert elég rossz hangulatban volt. Mérges volt Krisz miatt, aki lelépett egy másik csajjal. Nem is akartam vele veszekedni.

- Nem úgy értettem! De a Roy talán jobb lenne... - próbáltam javítani a helyzeten. Végül is ő már 18, biztos jobban tudja. 

- Nem érdekel! Én elmegyek és élem az életem. Fogadd el! Tessék itt az ajándékod. - dobta oda hozzám a szépen becsomagolt kis dobozt. - Remélem tetszeni fog! Szia, Hugi.- mondta, majd kisétált az ajtón.

- Szia, Reni! - köszöntem én is. Abban a pillanatban megállt, majd várva valamira hátra fordult. - Bocs. Szóval Jade. - suttogtam magam elé megsemmisülten. 

   Sokáig tartott amíg feldolgoztam, de pár hónappal később került az életembe Szabina és Jazz. 

/Visszaemlékezés vége/

Ő továbbra is szorosan ölelt. Kezdtem érezni, hogy nedves lesz a pulcsi a nyakamnál. Sírt. Hirtelen nem is tudtam felfogni, hogy mi történt. Négy évig nem hallottam róla semmit, most meg beállít a Londoni házunkba? Eltoltam magamtól, mert látni akartam az arcát. A szemfestéke teljesen  el volt kenődve, félig szomorúan, félig mosolyogva fürkészett.

- Hű, de megnőttél - nevetett kínosan. Valami reakciót várt, de én teljesen le voltam sokkolódva. - Bemehetek? - kérdezte.

- Ja, persze. - bólogattam és bevezettem a házba.

- Anyaaa, apaaa! - kiabáltam fel nekik az emeletre. Abban reménykedtem, hogy ők majd tudják, hogy ilyenkor mit kell csinálni.

- Öhm.. ülj csak le. - mutattam a kanapéra. - Kérsz valamit inni vagy enni? - indultam el a konyha felé.

- Nem, köszi. - mosolyodott el.

- Pedig van Fanta. - emeltem ki a hűtőből a sárga üdítővel töltött 2 literes flakont.

- Hát, tudod, leszoktam. - nevetett fel.

- Akkor most visszaszoksz! - nyújtottam ki a nyelvemet. Mind a ketten imádtuk a Fantát. Hogyan lehet arról leszokni?

  Öt perccel később anyuék jelentek meg a lépcsőfordulóban. Láttam rajtuk, hogy először le akartak szidni, amiért fél 11- kor kiabálok, aztán meglátták Jade - et.

- Reni! - csillant fel anyu szeme - Örülök, hogy itt vagy! - sietett le a lépcsőn.

- Én is. - ölelték meg egymást.

   Körbeülték a társalgó asztalát, én pedig odavittem egy tálcán, kis teasütiket.

- Hmm, finom. - haraptam bele egybe, majd magamhoz vettem az egészet.

    A szüleim furcsán néztek rám, amire én morogtam egy ,,Mi van? Éhes vagyok és sokáig fogunk még itt ülni." - t-

- Nem. Csak mi fogunk sokáig itt ülni. - mutatott magára, Jade-re és apura.

  Szerintem képes lett volna felküldeni a szobámba, ha Jade nem szól az érdekemben. Könyörgött vagy öt percet, arra hivatkozva, hogy csomó mindent meg kell beszélnünk és adni akar nekem valamit.

- Jól van, fél órát kaptok. - sóhajtottak fel.

   Jade elégedetten vigyorgott, majd kiszaladt a szobából. Zörgést hallottam az előszobából, ezért afelé vettem az irányt. Jade állt ott egy ajándékzacskóval. Tekintetével egy pontot pásztázott. Zavarban volt.

- Nekem akarod dobni? - kérdeztem gúnyosan.

- Lola, én sajnálom, hogy megbántottalak. - vallotta be.

- Egyedül hagytál! Legalább hívhattál volna, hogy mi újság velem; hogy vagyok; te hogy vagy? Négy éve semmit nem hallottam rólad, pedig előtte te voltál az egyetlen barátom! Most meg beállítasz ide, mintha mi sem történt volna. Egyáltalán honnan tudod, hogy itt lakunk? Mit vártál? Igen, örülök, hogy itt vagy, de biztos mindketten rengeteget változtunk. Legalábbis én. - szakadt ki belőlem.Tényleg mindent elmondtam, amit akartam. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fog reagálni.

- Azért annyira sokat nem változtál. Még mindig szeretsz beszélni. Az arcod megnyúlt, kikerekedtél, a hajad megnőtt, de mást nem tudok mondani. Tényleg sajnálom.- nyújtotta át az ajándékot. Elvettem, de aligha lestem bele. Nem volt itt az ideje az ajándékozásnak.

- Meg se nézed? - szomorodott el.

    Nem válaszoltam, csak odamentem hozzá és megöleltem. Hiányzott.

- Na jó, most már tényleg nézd meg. - tolta elém a zacskót.

- Hű, tök jól néz ki. - vettem ki a piros pulcsit.

- És ez még nem minden. - kacsintott. - Az előszobában lévő bőrönd tele van ilyen cuccokkal.

- Csinálsz rólam egy képet? - kérdeztem, majd felvettem a pulcsit.

- Persze. - vette elő a BlackBerry- t. - Kész. - mosolyodott el.  

  

- Ez gyönyörű! - csillogott a szemem.

- Igen, tényleg szép vagy, de azért ne legyél ennyire elszállva magadtól. - Jade.

- Nem én! Hanem a nyaklánc! - mutattam fel az ajándékba kapott ékszert. 

- Jaa. - nevetett fel - Örülök, hogy tetszik.

   Abban a fél órában meint olyan volt, mint 4 évvel ezelőtt. De ennek is vége lett.

 

2. Díj

2. Díj

 Köszönöm a 2. díjamat Vivi Illés - nek! :)

 

1.)  Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

      2.)  A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

      3.)  11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

      4.)  11 embert kell megjelölni (Nincs visszajelölés/visszaadás)

s     

      1.)

•      Van Instagram- om. (bo_14)  
•      Olvasom a Dark- ot.
•      Szeretem a sült krumplit.
•      Most tetszik valaki.
•      Utálom a halat, a brokkolit, a spenótot, a sóskát...
•      Imádom az 1D-t.
•      Zene nélkül nem tudok élni.
•      Jó tanuló vagyok.
•      Van két tesóm.
•      Volt két aranyhalam. 
•      Szeretek írni.

2.)

       

         Szeretnél híres lenne?

         Igen, de nem ,,celeb" - ként. :)

        

         Van kisállatod?

         Nincs, de lesz kutyám. :3

 

         Van tesód?

         Kettő is.

 

         Melyik a kedvenc blogod?

         Dark.

     

         Kedvenc zene?

         Hú, az rengeteg van. Felsorolok pár előadót: One Direction, Punnany Massif, Fall Out Boy,

         Rihanna, Green Day, The Script, Wiley, Florida, Nicki Minaj, Ariana Grande, Cher Lloyd.

 

         Milyen színű a szobád?

         Halvány lila.

 

         Szeretnél Londonban élni?

         Ne tudd meg, mennyire. <3

 

         Van legjobb barátnőd?

         Nem tudom.  

 

         Ha egy filmet forgatnál, mi lenne a címe?

         Ezen még nem gondolkoztam, de a zene biztos szerepelne benne.

         Milyen parfümöt használsz?

         Hát igazából legtöbbször dezodort használok, de, ha parfüm akkor finom illatú. ;)

 

        Nézed az Éjjel Nappal Budapestet? 

        Igen. :D 

     3.)

             

         Hány éves vagy?

         Mi a kedvenc sorozatod?

         Ki a kedvenc 1D tagod?

         Van testvéred?

         Jársz McDonald's - ba?

         Olvasod a Dark - ot?

         Hol laknál legszívesebben?

         Szereted a Tiramisu - t?

         Mióta írsz blogot?

         Hány blogod van? 

         Van külön írói neved?

 

    4.)

       One Way, Or Another, But I Love

       

       Sajnálom, de más most nem jut az eszembe. :/

      

       Fontos:

      A következő részt holnap már biztosan hozom! Előre is sajnálom a késést! 

         

 

 

 

 

 

 

 

9. nap

Hello, mindenki. :)

   Meghoztam a következő részt. Egy kicsit rövidebbre sikeredett, de annál több történés van benne. Remélem azért tetszeni fog! :) Komizni, feliratkozni ér. Ezeket nem tudom elégszer megköszönni, hihetlen jólesnek azok amiket írtok. <3
                           Bo. xx

Ui.:  Ezt mindenképp nézzétek meg. xD KATT!

Szeptember 11., csütörtök

   Mostmár tényleg kezdem érezni annak az előnyeit és hátrányait, hogy elköltöztünk. Egész jó napom volt, ahhoz képest amit elképzeltem. Persze, lehetett volna jobb is. Viszont még mindig szörnyen hiányoznak Jazz- ék. Olyan rossz ez az egész. Én biztos csomó mindenből kimaradok. Csak négy napja vagyok tőlük távol, mégis úgy érzem, mintha hetek teltek volna el. Talán a honvágyam és baráthiányom enyhülni fog, ha több időt töltök az itteni emberekkel. Ezzel persze csak az a baj, hogy alig találkozom velük. A szüleimen, néhány alkalmazotton és a bandatagokon kívül még senkivel sem beszéltem Londonban. De már így is szert tettem egy barátra..és egy..egy..

*Niall szemszöge*

   Peter ma mutatta be nekünk a lányát, akit eddig csak képeken láttunk. 14 éves kora ellenére már olyan, mint egy nő. Gyönyörű, tengerkék szemei vannak. Vállára omlik selymes, hosszú, szőke haja. Folyékonyan beszél angolul, pedig nem ez az anyanyelve. Ebből azt szűrtem le, hogy nem csak szép, még okos is. Első látásra megkedveltem.

- Ő Niall, Louis, Liam és Zayn. - mutatott végig rajtunk Peter - Harry- t meg már ismered.
Ezt nem teljesen értettem. Hogyan ismerheti ő Harry-t, ha csak hétfőn érkeztek? Kérdőn fordultam Hazz felé, aki csak mosolygott.
- Laura, Lola - mutatkozott be a lány.
- Cuki - nevetett fel Harry, mire Lola megrázta a fejét és kisétált a teremből. Úgy érzem, ez nem akkor kezdődött.

*Lola szemszöge*

- Valami édeset szeretnék - kértem a büféstől a forrócsokira célozva.
- Itt vagyok - mondta valaki. A hang irányába fordultam és megláttam Harry-t, aki rám kacsintott.
- Szálj már le rólam! - kiálltottam rá idegesen.
Kis idő elteltével Harry- hez odasétált a szőke tag, azt hiszem Niall. Majd beszélgetni kezdtek. Öt perccel később Niall(?) elindult felém.

*Niall szemszöge*

Őszintén, én nem értem a barátomat. Mindig is csajozós volt, de nem az a bunkó fajta. Tisztelte a lányokat. Lolával viszont teljesen másképp viselkedett. Ha így akarja felhívni magára a figyelmet, elég rosszul halad.
- Szia! Leülhetek? - kérdeztem meg a menedzserünk lányát.
- Persze - erőltetett egy mosolyt a arcára, majd tovább itta a forrócsokiját. - Niall? - kérdezte.
- Igen, az vagyok. - nevettem.
- Oh, oké. - raktározta el az információt.
- Nem viselkedik mindig így. - kezdtem a közepén.
Felvonta a szemöldökét, nem teljesen értette kiről beszélek.
- Vagyis Harry. Ő nem mindig ilyen.
- Mit vársz, mit mondjak? - fonta össze a karjait maga körül - Szörnyen idegesít - sóhajtott.
Együttérzően rámosolyogtam, majd elkezdtünk beszélgetni.

*Lola szemszöge*

Niall sokkal jobbfej, mint képzeltem. Rengeteg közös témánk van, így már le is telt a fél óra és visszakellett mennie próbálni.
- Jössz? - fordult felém.
- Nem tudom. Nincs kedvem vele (fintorgás) találkozni. - válaszoltam.
- Majd megvédelek. - húzta ki magát viccesen.
- Ohh, így már más. - nevettem fel.
Besétáltunk a terembe. Ő felment a színpadra, én meg leültem a nézőtér első sorába. Először a What Makes You Beautiful - t énekelték el, elég profin, hiszen már rengeteget adták elő. A szám alatt végig magamon éreztem Harry tekintetét, de próbáltam mindig más felé figyelni.
Vége lett a próbának és odasiettem apuhoz. Nem volt kedvem ottmaradni trécselni.
- Én előremegyek. - nyomtam egy puszit az arcára. - Sziasztok! - köszöntem el a fiúktól is. - Niall, majd beszélünk még.
- Oké. - mosolygott. Harry tekintete köztünk cikázott, végül megállapodott rajtam. Visszanéztem rá, mire elmosolyodott én pedig elkaptam a fejem és kiszaladtam az ajtón. Remélem nem értette félre. Nem azért néztem rá, mert érdekel, csak útban volt.
   Már a parkolóban voltam, mikor hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Nem fordultam hátra, tudtam, hogy kié.
- Mit akarsz? - beszéltem a levegőbe.
- Hmm, gondold csak át. - hallottam meg a hangját.
- Nem gondolod, hogy túl fiatal és ,,cuki" vagyok hozzád? - fordultam felé.
- A lányok többsége szerint ,,a kor nem számít". - válaszolt magyarázva.
- Négy napja ismerlek. Én nem ilyen lány vagyok. - kerültem ki a pillantását.

*Harry szemszöge*

Percek telhettek el. Némán néztem a vizes talajt. (Londonban gyakran esik az eső) Lola szavai viszhangoztak a fejemben. ,,Én nem ilyen lány vagyok. " Tényleg. Milyen lány is ő? Nem is ismerem, mit akarhattam tőle? Én nem ilyen vagyok!

- Sajnálom. - suttogtam, majd otthagytam és visszasétáltam a csarnokba. Nem vártam meg a válaszát. Niall már várt.
- Harry beszéljünk már. Miért nem hagyod békén? Nem látod, hogy zavarja? - kérdezte bosszúsan.
- Te vagy a testőre, vagy mi a franc? - nevettem kínosan.
- A barátja. Fontos nekem. Van benne valami, valami megmagyarázhatatlan.
- Csak ma ismerted meg! Azt hiszed, azért mert ő is szőke és kékszemű, már összeilletek? - emeltem fel a hangom. A kezem ökölbe szorult, még sohasem éreztem ilyet egy lány iránt. Bármit megtettem volna érte. De Niall a barátom. Vettem egy mély levegőt, majd elkezdtem:
- Lola nagyon tetszik nekem. Nagyszerű lány. Bármit megadnék érte.
- Ahogy én is - szólt közbe.
- Te ezt nem érted - fakadtam ki - a lányok nekem általában futókalandok, de Ő..
- Látod? Te bárkit megkaphatsz! És én még védtelek.. - beszélt, már inkább magához.

Észrevettem, hogy Louis- ék közelednek.
- Na, mi a pálya? - vigyorgott Zayn, de amint észrevett minket, rögtön elkomorult. - Valami baj van?
- Nem - vágtuk rá Niall- el egyszerre.
- Akkor menjünk haza. - lökdösött a kijárat felé Lou.
- Ugye milyen jó csaj Lola? - súgta a fülembe. Niall meghallotta, majd Louis- ra nézett és lesajnálóan felröhögött. Nincs szerencsénk.

*Lola szemszöge*

   Sok minden történt ma, nem is teljesen bírom felfogni. Gondolkodnom kell. Úgy hallottam, hogy csöngetnek, ezért lemegyek. Az ajtónk kulcsra van zárva, ezért azzal elszerencsétlenkedem egy darabig, de végül sikerül és kinyilík.
- Te.. - akad el a lélegzetem, majd könnyek szöknek a szemembe.

Díj

1. Díjam

Nagyon- nagyon köszönöm az első díjamat Saccii - nak.  ♥ :)

 Feltételek.:
1. Alapkérés miszerint köszönd meg a díjat attól, akitől kaptad!
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni.
3. Válaszolj a kérdésekre, amiket kérdeztek tőled.
4. Küldd tovább maximum öt tehetséges blogírónak!

 Kérdések, amiket kaptam : 
1. Hány blogod van? Szeretnél többet?
    Eddig még csak ez az egy van, de ha befejeztem, szeretnék.
   
2. Szerinted mennyire sikeresek?
    Hát remélem sikeres. Eddig nem kaptam rossz visszajelzést.

3. Életcélod?
    Kiköltözni Londonba és híres énekes- színésznőnek lenni. Na meg elvégezni a Színművészeti Egyetem- et.

4.  Írtál már verset?
     Igen, de inkább dalt.

Díjat tovább ajánlom nekik : 

One Less Lonely Girl
     

FONTOS!

Hello, mindenki. :))

  Most kivételesen nem résszel jöttem, de az is készülőben van. :)

  Tehát:

  Lehet, hogy már észrevettétek a szavazást a blog bal oldalán. Ha eddig nem, most már biztosan. ;) Arra szeretnélek titeket kérni, hogy szavazzatok. Fontos lenne, mert az alapján alakítanám a bejegyzéseket. :)

                           Bo. Xxx

8.nap ~ Egy új élet kezdete

Sziasztok.:))
Meghoztam a következő részt.;) Viszont új dolgot szeretnék bevezetni. Mostantól új részt, öt komment és +1 feliratkozás után fogok hozni. Hosszú kommenteket írjatok, mert kiváncsi vagyok a véleményetekre! :) Remélem megértitek. :)
Jó olvasást,
                  Bo.xx

Szeptember 8., hétfő

Hosszú nap. Hosszú, fárasztó nap. Éreztétek már magatokat a végkimerülés szélén? Amikor olyan, mintha minden elemed lemerült volna. Magyarországon vannak a legjobb barátaim, én meg itt döglök egy puccos házban Londonban. Miért nem értik meg, hogy én nem ilyen vagyok? Az utcára egyedül nem mehetek ki, viszont a szüleimnek fontosabb a munka, mint én. Amikor meg rákérdezek, hogy ez miért van csak annyit válaszolnak, hogy én vagyok a legfontosabb és ne komplikáljak. Jó, ennyire nem volt rossz napom, de inkább a közép kategóriába sorolnám.
Reggel (szokásom szerint) semmi kedvem sem volt felkelni. Viszont a hét órási géppel indultunk, így nem tudtam mást tenni. Fél hatkor csörgött az óra. Kimásztam az ágyból, majd pofára estem az előttem álló bőröndben. Jó kezdés. Auu.
- Kicsim, minden rendben ott fent? - kiabált fel anyu a ¿konyhából?.
- Aha - válaszoltam, majd elkezdtem szidni bőröndömet.
Lebotorkáltam a lépcsőn és anya felé vettem az irányt. Sebtapaszt akartam kérni, mert az esés következményeként vesztettem egy kis vért. Ez is csak a tehetségemet tükrözi. Haha.
Éppen megszólaltam volna, mikor anyu megelőzött.
- Lola! - mért végig dühösen.
- Most mivan? - kérdeztem értetlenül.
- Még mindig nem vagy felöltözve!? A ház lerombolása közben, nem lett volna idő rá? - vonta fel a szemöldökét.
- Kösz, jól vagyok. - válaszoltam a föl nem tett kérdésre, majd megmutattam a sebet, ami azért elég szépen meglátszott.
- Túléled? - nézett rám mosolyogva.
- Hol marad a törődés? - ráztam meg a fejem hitetlenkedve.
- Adjak rá gyógypuszit? - próbálkozott komolyan, de a szemén láttam, hogy belül mosolyog. Felhúzott orral kerültem ki és elkezdtem keresni a sebtapaszokat. Asszem' a hatodik fiókban találtam rá.
- Némós? - fintorogva mutattam meg anyunak a dobozt.
- Nem sokat estél el. Ovis korod óta nem kellett. - magyarázta.
A szám egy ,,o"-t formált, majd visszatettem a tapaszt a helyére. Lemostam a sebet és felöltöztem. Ezután öt perc alatt sikerült megennem egy kakaóscsigát. Fogat mostam, lecibáltam a bőröndöket a lépcsőn és így lettem kész 06:04 - re.
- Na indulhatunk. - álltam meg az ajtóban, mire apu kilépett a fürdőből !egy szál köntösben!. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd feltettem a fejhallgatót és folyamatos lejátszásra állítottam Cher Lloyd- tól a Want u back- et. Amíg mindketten elkészültek ezt hallgattam. Fél hét előtt indultunk a reptérre. Közel lakunk hozzá, ezért nem kellett sietni. Legalábbis nem annyira.
- Mindened megvan? - fordult hátra a kocsiban anyu.
- Pénz, ruha, telefon és fejhallgató van nálam. Minden ami az élethez szükséges, szóval igen. - bólintottam.
- És nekünk? - fordult apuhoz.
- Itt a gyerek, ez elég. - mosolyodott el.
Anyu ismét rám nézett, mire én elkezdtem vigyorogni, ő meg felnevetett.
- Akkor indulhatunk. - vetett egy utolsó pillantást a házra.
Az autózás közben mindenki szótlan volt. Én azért, mert elköltözünk. (A szüleim nem tudják, hogy igazából örülök neki) Apa azért, mert elvolt foglalva a vezetéssel, anyu meg az új házunk képeit nézegette. Komolyan, mint egy villa! Nem, nem az evőeszköz, hanem a csili-vili házikó. :P Nem vagyok az az ,,elkényeztetett apuci kislány" fajta, de ez a ház eszméletlen! A kertben beépített medence, fedett jacuzzi. Bent szauna és média terem! A szobám meg még nincs kész, de a tervek... Hű! Na, mindegy.
Szóval a reptérre öt perccel a gép indulása előtt értünk. Átmentünk azalatt az izé alatt, felszedtük a csomagokat, megmutattuk a jegyeket és felültünk a gépre. Arra, hogy a kocsi, hogyan fog eljutni Londonba, csak én gondoltam. Apu szerint majd átszállítják. Haha. Az út, hát elég unalmas volt.Leginkább:

* Zenét hallgattam. (A telefonom le is merült.)
* Firkáltam a kezemre. (Elég menő tetkóim lettek, de a toll kifogyott.)
* Aludtam. (zzzzzz)
* Ettem. (Nyamii)

Nagyjából így telt. Délre érkeztünk meg Londonba. Azt hittem, hogy fogunk egy taxit és úgy jutunk el a házig, de tévedtem. Leszálltunk a gépről, megkaptuk a csomagokat.
- És most? - kérdeztem aput.
- Már itt kéne lennie. - nézegette a telefonját.
- De mégis kinek? - fordultam körbe, majd megláttam egy magas srácot, göndör hajjal, napszemüvegben. Persze, hogy felismertem. Jazz eleget áradozott róla.
- Szerintem őt keresed. - sóhajtva mutattam a srác irányába, aki félretolta a napszemüvegét és rám kacsintott. Na, megtaláltuk egymást.
- Köszönjük, Lola. - nézett rám hálásan anyu. Mintha nem tudom mit csináltam volna. Úgy tűnik, ők jobban elvannak veszve, mint én.  Elkezdtünk volna felé sétálni, de kicsit nehéz volt a két óriási bőröndömet meg három plusz táskát cipelni, így ott bénáztam egy darabig.
- Segítsek? - fogta egybe a táskáim egy erős kéz. Felpillantottam és megláttam a izzó zöld szempárt.
- Megoldom. -vettem vissza a cuccaim.
- Ahogy gondolod. - vonta meg a vállát röhögve. - Harry - nyújtotta a kezét kézfogásra.
- Mit csináljak vele? - néztem rá dühösen. Először is azért, mert tudta, hogy mindkét kezem tele van, ezért, ha akartam volna se tudtam volna megfogni az övét. Másodszor meg azért, mert ezen ő jól szórakozott.
- Téged hogy hívnak? - kérdezte.
- Általában, úgy hogy gyere ide. De egyéntől függ. - válaszoltam gúnyos mosollyal.
- Lola! - szólt rám apu.
- Szóval Lola. Cuki. - nyújtotta ki a nyelvét Harry.
Hátat fordítottam neki tovább sétáltam a kocsi felé. A csomagtartó óriási volt, ezért nem csodáltam, hogy belefértek a cuccaink. Beültem hátra, feltettem a fejhallgatót és zenét hallgattam. Nem nagyon érdekelt az eszmecseréjük. Az meg kifejezetten idegesít, hogy Harry, apámat folyton Peter- nek hívja. Az oké, hogy ez az angol megfelelője a nevének, de azért mégis. Mért nem Mr. Laknerfy? Jó, ez még hülyébben hangzik. Inkább hagyjuk. Azt hiszem, elaludtam a kocsiban, mert arra ébredtem, hogy valaki kinyitotta az én oldalamon az ajtót.
- Mhhh. - adtam ki a hagyj békén hangot.
Felnevetett és megint nem az akire számítottam.
- Cuki vagy amikor alszol, szívesen ébrednék melletted. - kacsintott Harry.
- Hagyd már abba a cukizást. Már 14 vagyok. - morogtam.
- Wow. - mosolygott.
- Mért? Te sem vagy több agyban.
- Uhh, ez majdnem megbántott. - nevetett.
- Az éneklésen kívül te sem értesz máshoz. - néztem rá.
- Nem? Majd meglátjuk. - simított végig az arcomon. Félretoltam a kezét, majd kiszálltam a kocsiból. Mi (anyu, apu, én) kipakoltunk újra, Harry meg elhajtott, elvileg dolga volt. Nem mintha zavart volna. Becipeltük a bőröndöket, csomagokat, táskákat a házba és azóta én a neten chatelek Szabiékkal. Persze ettem is, de az lényegtelen. Elvileg hiányolnak a suliban.

Szabina Brix:
Lolaaa! I miss u. :(

Laura Laknerfy:
Ez olyan Jazz- es volt. :D Ő is ott van?

Szabina Brix:
Upsz. Elfelejtettem kilépni Szabi profiljából. Várj. xD

*Egy perccel később*

Jázmin Kovács:
Na itt. Szóval: I miss u.:(

Laura Laknerfy:
Idióta.<3 I miss u, too.:(

Na, ez volt a leglényegesebb része a beszélgetésünknek. Hű, elég késő van. Mennem kéne kipakolni. :)

7. nap

Sziasztok! :) Tudom, hogy nagyon ritkán hozok részeket, de mostantól minden héten várható lesz, ugyanis már a telefonomról is lehet blogolni. :D
Jó olvasást,
                  Bo. xx
Szeptember 7., vasárnap
Semmi sem véletlen. Így volt ez ma is. Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy nagyon jól jön a Londoni út. Tegnap mikor beléptem Facebook-ra, Márk már várt. (ez később derült ki) Rögtön rám írt, ezért hihetetlen boldogság fogott el. Nem felejtette el a pénteket!  
Márk üzenete: Szia, Lola. ;)  
Laura üzenete: Szia. :)  
Márk üzenete: Ráérsz holnap?
Randira hívott. Amikor ezt a sort olvastam, már a fellegekben jártam. Rózsaszín köddel a fejemben válaszoltam.  
Laura üzenete: A délelőttöm pakolással fog telni, a délután szabad. :)
 Márk üzenete: Akk 3, tér?
Még sohasem hívott el fiú valahova, de nem így képzeltem. ,,Akk 3, tér?" Egyáltalán nem tetszett ez a stílus, de azért válaszoltam.  
Laura üzenete: ok
Ő sem erőltette meg magát túlságosan, én sem fogom túl spilázni. Furcsa hangulatváltozásaim vannak. Elvileg a kamaszkorral jár. Visszaírt egy smiley - t, én meg kijelentkeztem, de azért vártam a mai napot.
Reggel első dolgom az volt, hogy beállok a zuhany alá. A hajmosás ,,csak" negyed óra volt, de szeretek énekelni a fürdőben, ugyanis jó az akusztikája. Így kicsit elhúzódott. :)
- Laura! Gyere már ki a fürdőből! Te akarod fizetni a vízszámlát? - kiabált be anya másfél óra múlva.
- Apu új munkájának a fizetéséből az is kitelik, nem? - mondtam gúnyosan, miközben elállítottam a csapot. Mondott valamit az orra alatt, ami azt jelenti, hogy enyém a pont. Fél óra múlva kiléptem a fürdőszobaajtón, és lesiettem a konyhába.
- Szóval ki a szerencsés? - mosolygott rám anyu.
- Mi- miről beszélsz? - pirultam el.
- Csak nehogy apád megtudja - nevetett fel.
- Úgysem lesz belőle semmi - húztam el a számat - Holnaptól minden más lesz.
Anyu arcán együttérzést fedeztem fel. Volt egy olyan érzésem, hogy ő sem volt oda annyira a költözéstől. Messze a szüleitől. Eltereltem a témát és rákérdeztem az ebédre.
- Nagy valószínűséggel pizzát rendelünk. A költözés sok időt elvesz. - sóhajtott fel.
- Nem baj, szeretem a pizzát - vigyorogtam.
Nem akartam Londonról beszélni, de annyi kérdésem volt!
- És hol fogunk lakni? Szállodában vagy velük? - fintorogtam.
- Mellettük. De miért utálod őket ennyire?
- Nem utálom őket. Csak nem szeretem.
- Hmm, értem. Pedig biztos nagyon jóban lennétek. - kacsintott rám.
- Anya! - néztem rá mérgesen.
- Miért? Nagyon aranyos srácok, és nem sokkal idősebbek, mint te.
- Ja, csak négy évvel. - legyintettem. Felnevetett, mire én tovább kèrdezgettem. Kiderült, hogy apu már régen megpályázta ezt az állást. Találkozott a tagokkal, sőt rólam is mesélt nekik. Remélem nem harangozta be, hogy én mekkora de mekkora rajongójuk vagyok, mert akkor nagy csalódás fogja érni a srácokat. Egyébként tényleg nem utálom őket, mert nincs is rá okom. Azt sem tudom kicsodák. Soha nem beszéltem még velük. Lehet tényleg jófejek, és nem olyanok, mint a többi külföldi, egoista sztár. De ez majd úgyis kiderül.
Ebédig elszórakoztattam anyát, majd felmentem a szobámba készülődni. Mivel Márk sem az a kiöltözős fajta, lazábbra vettem a figurát és egy lila- fekete összeállítást találtam ki. Nem mintha emós lennék, de jól állnak ezek a színek.
Sminkelni totál nem volt kedvem. Egyrészt, mert szerencsére a bőröm tiszta és nem vagyok tele pattanásokkal. Másrészt meg felesleges, mivel inkább a sminkkel csúnyítom el az arcom. Tehát szájfényen kívül semmi. Így lettem kész kettőre. Még egy egész órám volt, ezért kihasználtam az időt és beültem a gép elé.
Az idő hamar elrepült, de rengeteg mindent megtudtam. Pl.: A One Direction az X - Faktor - ban alakult. , A One Direction az iCarly - ban is szerepelt , A One Directionnak hamarosan jön a második VILÁGturnéja.
Eddig tényleg csak én nem hallottam róluk!? Világturné persze. Ide, Magyarországra bezzeg nem tolják a képüket, pedig csomó Directioner van. Ezért majd jól beolvasok nekik. ;)
Ezeken töprengtem, amikor megszólalt a telefonom. SMS - em jött. Odaszaladtam az ágyhoz, hogy megnézzem, aztán földhöz vágtam a telefonom.
Feladó: Márk
Remélem, még nem indultál el, mert vigyáznom kell az öcsémre, nem tudok menni. Bocsi. Xxx
Szörnyen dühös lettem rá. Mi az, hogy vigyáznia kell az öccsére? NINCS IS ÖCCSE! Vagyis én nem tudok róla. De ha lenne is, szólhatott volna előbb. Viszont az én programomat nem fogja elrontani egy fiú. Összeraktam a földön darabokban heverő készüléket és felhívtam Szabinát és Jázmint, hogy mit szólnának egy fagyizáshoz. Természetesen mindketten igent mondtak és 10 perc múlva találkoztunk a kapunk előtt.
- Márknak van öccse? - nézett rám kérdőn Jazz, miután megmutattam nekik a Márktól kapott SMS- t.
- Úgy tűnik - vontam meg a vállam.
- Ez azért elég fura. Nem bántásból
mondom, Lola, de ha a tesójára kéne vigyáznia, azt előre tudta volna. - mondta halkan Szabi.
- Úgy gondolod? - tettem fel neki fájó szívvel a kérdést, amire magamtól is tudtam a választ. Bólintott, és igaza volt.
Amikor a tér mellett sétáltunk el, Jazz ledermedt és értetlenül bámult egy irányba.
Követtem a szeme vonalát és teljesen összetörtem. Addigra már Szabina is észrevette, ő reagált először.
- Menjünk innen! - rángatott el az ellenkező irányba.
- Én oda megyek. - jelentettem ki és el is indultam.
- Ne! - rántott vissza Szabi.
- Miért? A minimum, hogy felpofozom! Hogy lehet ekkora szemét? - fakadtam sírva.
- Félreismerted. Ez a seggfej nem érdemel meg téged. - vigasztalt Jazz.
- Nem is kellek neki. - szipogtam.
- Figyelj, most visszamegyünk hozzátok, csinálunk popcornt és megnézzük a Szex és New York - ot. Na? - mosolygott rám Jázmin. - Hamar kivered a fejedből.
Ez mind olyan gyorsan történt. Amikor megláttam Márkot egy másik csajjal, ki tudtam volna rohanni a világból.  Aztán máris a szobámban ültünk és pattogatott kukoricát zabáltunk. Hát nem nekem vannak a legjobb barátaim?
Miután vége lett a filmnek, neki kellett állnom pakolni, ugyanis holnap indul a gép Londonba. Két óriási bőrönddel tértem vissza a szobába, ahol Sz és J már jó nagy rumlit csinált.
- Hol van az a báliruha amit még a nyáron vettél? - kérdezte Jázmin, miközben tovább dobálta ki a cuccaimat a gardróbból, mint kiderült, az egyetlen ruhámat keresve.
- Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni, mielőtt szétszeded a szobámat? - forgattam a szemem, mert bàr elköltözöm, de attól még, ha haza jövök, itt fogok lakni.
- Jólvan, de mutasd már meg! -  sürgettek mindketten.
Kisétáltam az ajtón és a konyha felé vettem az irányt.
- Nem mondod komolyan, hogy a konyhában tartod? - röhögött Szabi. Lenéző pillantást vetettem rá, majd fellengettem a kulcsokat a kezemben, amiket a konyhabútor egyik kiálló cuccáról akasztottam le. Visszasétáltam a szobába és megszólaltam.
- Eme kulcsot, ha megfelelő lyukban helyezem el, feltárja vörös rongyom rejtekhelyét.
Szabiék a földön fetrengtek a röhögéstől, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Nem sokkal később a nevetés átalakult sírássá.
- Úgy fogtok hiányozni! - zokogtam hisztérikusan, ők meg megöleltek.
- Te is nekü_nk - csuklott el Jazz hangja.
Tíz percig egymáson feküdve, szétsírt szemekkel gyászoltuk a holnapot. A ruháról meg is feledkeztünk.
- Na, most érdekel titeket vagy nem? - tettem fel a kérdést a ruhára célozva.
- Ühüm - törölte meg a szemét Jázmin.
Előhúztam az ágyam alól egy dobozt, amiben a legféltettebb kincseim voltak, és kulcsra zárható volt. Ebben tartottam a ruhát is. Most megfogalmazódhat benned az a kérdés, hogy ha olyan fontos nekem ez a doboz, miért a konyhában tartom a kulcsait. Nos, egyszerű. A szüleim nem tudnak róla, így azt is csak egy egyszerű kulcsnak tekintik.
Óvatosan kivettem belőle a SELYEM! anyagot, majd visszacsuktam a doboz tetejét. Széthajtogattam a ruhát és elterítettem az ágyon.
- Itt van. - mondtam, bár felesleges volt.
- Ez.. Ez.. Gyönyörű! - nézte megbabonázva a ruhát Szabina. - Mikor veszed fel?
- Különleges alkalomrs tartogatom. Valami gála, vagy ilyesmi. - vontam meg a vállam.
- Akkor mindenképpen vidd magaddal! - tanácsolta Jazz.
Bólintottam, majd folytattuk a bepakolást. Hét órára készen is lettünk.
- Tényleg köszi, mindent! - néztem hálásan rájuk.
- Áhh ugyan. - legyintett Sz, majd megölelt.
Kikisértem őket a kapuig.
- Vigyázz magadra! - nézett rám szomorúan Jázmin.
- Úgy lesz. És ne feledjétek a jegyeket, amiket ma adtam! Bármikor kijöhettek hozzám.
Szabina halványan elmosolyodott.
- Aztán nehogy bepróbálkozz Zayn- nél, ő az enyém! - nevetett fel.
Egyszerre öleltem meg őket, ez volt az úgynevezett "NAGY ÖLELÉS".
- Sziasztok! - köszöntem el utoljára.
Pár perccel később már csak a távolodó alakjukat láttam. Beszaladtam a házba és ledobtam magam a kanapéra. Holnap Londonba megyek!
Ez volt a randiruhám: (az írást ne nézzétek, nem tudtam leszednixD :)) )