9. nap - Éjszaka

  Sziasztook.:)) Tudom megint rengeteget késtem. Sajnálom.:/ De legalább meghoztam. Jó olvasást!    Bo.xx                              

 - Te... - akadt el a lélegzetem, és könnyek szöktek a szemembe. A boldogság olyan hirtelen tört rám, hogy nem tudtam magam kontrolállni és unokanővérem Jade nyakába ugrottam. Aztán eszembe jutott, hogy mit tett és már nem viszonoztam az ölelését.

    Négy éve láttam utoljára , a tizedik szülinapomon. Ő ugyanabban a hónapban töltötte be a 18. életévét. Mindig is úgy tekintettem rá, mint a nővéremre. Ezért is érintett meg annyira, mikor bejelentette, hogy Amerikába költözik.

/Visszaemlékezés/

- Nem akarom, hogy elmenj! - néztem rá szomorúan, és egyre jobban homályosodott előttem Reni arca.  

- Lola, figyelj rám! Nem örökre utazom el. De szeretnék nyelvet tanulni, új ismerősöket szerezni és egyedül lenni. (Akkor szakítottak a barátjával) - magyarázta. 

   Nagyon dühös voltam. Mindig is azt mondta, hogy ha bármi bajom is van, csak hívjam fel és ő segít. Amerikából ezt, hogy akarja megvalósítani? Itt hagy, pont akkor amikor ,,belépek a kamaszkorba" ? Mi lesz, ha szerelmes leszek? Nem bírtam tovább, elbőgtem magam. 

- Jaj, ne sírj már! Ez a te szülinapod! Az ajándékodat, meg még oda sem adtam. - próbált felvidítani. 

Egy mosolyt erőltettem az arcomra. Egyáltalán nem érdekelt az ajándéka. Bántva éreztem magam. Tudta, hogy senkim sincs a szüleimen kívül, erre itt hagy? (Jazz-el és Szabinával még nem voltam annyira jóban)

- Hé, azt még nem is mondtam, hogy mi lesz az új nevem! - lelkesedett - Mostantól én vagyok Jade Garcia. 

- Jade Garcia... - ízlelgettem a szavakat. A Jade- el nem is lett volna bajom, de a Garcia egy Mexicói név és ha jól tudtam, ő New York- ba ment. Nem akartam megbántani, de azt sem akartam, hogy neki legyen kellemetlen. 

- Ez komoly? - vontam fel a szemöldököm. 

- Igen, mi bajod van vele? - akadt ki az arckifejezésemen.

- Elég hülye vezetéknév a Garcia. Olyan Latin- Amerikai. - böktem ki.

- Mert te aztán olyan sokat tudsz a Latin - Amerikai nevekről, a nyamvadt kis tíz éveddel. - állt fel az ágyról. 

   Tudtam, hogy nem gondolja komolyan, amit mond, mert elég rossz hangulatban volt. Mérges volt Krisz miatt, aki lelépett egy másik csajjal. Nem is akartam vele veszekedni.

- Nem úgy értettem! De a Roy talán jobb lenne... - próbáltam javítani a helyzeten. Végül is ő már 18, biztos jobban tudja. 

- Nem érdekel! Én elmegyek és élem az életem. Fogadd el! Tessék itt az ajándékod. - dobta oda hozzám a szépen becsomagolt kis dobozt. - Remélem tetszeni fog! Szia, Hugi.- mondta, majd kisétált az ajtón.

- Szia, Reni! - köszöntem én is. Abban a pillanatban megállt, majd várva valamira hátra fordult. - Bocs. Szóval Jade. - suttogtam magam elé megsemmisülten. 

   Sokáig tartott amíg feldolgoztam, de pár hónappal később került az életembe Szabina és Jazz. 

/Visszaemlékezés vége/

Ő továbbra is szorosan ölelt. Kezdtem érezni, hogy nedves lesz a pulcsi a nyakamnál. Sírt. Hirtelen nem is tudtam felfogni, hogy mi történt. Négy évig nem hallottam róla semmit, most meg beállít a Londoni házunkba? Eltoltam magamtól, mert látni akartam az arcát. A szemfestéke teljesen  el volt kenődve, félig szomorúan, félig mosolyogva fürkészett.

- Hű, de megnőttél - nevetett kínosan. Valami reakciót várt, de én teljesen le voltam sokkolódva. - Bemehetek? - kérdezte.

- Ja, persze. - bólogattam és bevezettem a házba.

- Anyaaa, apaaa! - kiabáltam fel nekik az emeletre. Abban reménykedtem, hogy ők majd tudják, hogy ilyenkor mit kell csinálni.

- Öhm.. ülj csak le. - mutattam a kanapéra. - Kérsz valamit inni vagy enni? - indultam el a konyha felé.

- Nem, köszi. - mosolyodott el.

- Pedig van Fanta. - emeltem ki a hűtőből a sárga üdítővel töltött 2 literes flakont.

- Hát, tudod, leszoktam. - nevetett fel.

- Akkor most visszaszoksz! - nyújtottam ki a nyelvemet. Mind a ketten imádtuk a Fantát. Hogyan lehet arról leszokni?

  Öt perccel később anyuék jelentek meg a lépcsőfordulóban. Láttam rajtuk, hogy először le akartak szidni, amiért fél 11- kor kiabálok, aztán meglátták Jade - et.

- Reni! - csillant fel anyu szeme - Örülök, hogy itt vagy! - sietett le a lépcsőn.

- Én is. - ölelték meg egymást.

   Körbeülték a társalgó asztalát, én pedig odavittem egy tálcán, kis teasütiket.

- Hmm, finom. - haraptam bele egybe, majd magamhoz vettem az egészet.

    A szüleim furcsán néztek rám, amire én morogtam egy ,,Mi van? Éhes vagyok és sokáig fogunk még itt ülni." - t-

- Nem. Csak mi fogunk sokáig itt ülni. - mutatott magára, Jade-re és apura.

  Szerintem képes lett volna felküldeni a szobámba, ha Jade nem szól az érdekemben. Könyörgött vagy öt percet, arra hivatkozva, hogy csomó mindent meg kell beszélnünk és adni akar nekem valamit.

- Jól van, fél órát kaptok. - sóhajtottak fel.

   Jade elégedetten vigyorgott, majd kiszaladt a szobából. Zörgést hallottam az előszobából, ezért afelé vettem az irányt. Jade állt ott egy ajándékzacskóval. Tekintetével egy pontot pásztázott. Zavarban volt.

- Nekem akarod dobni? - kérdeztem gúnyosan.

- Lola, én sajnálom, hogy megbántottalak. - vallotta be.

- Egyedül hagytál! Legalább hívhattál volna, hogy mi újság velem; hogy vagyok; te hogy vagy? Négy éve semmit nem hallottam rólad, pedig előtte te voltál az egyetlen barátom! Most meg beállítasz ide, mintha mi sem történt volna. Egyáltalán honnan tudod, hogy itt lakunk? Mit vártál? Igen, örülök, hogy itt vagy, de biztos mindketten rengeteget változtunk. Legalábbis én. - szakadt ki belőlem.Tényleg mindent elmondtam, amit akartam. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fog reagálni.

- Azért annyira sokat nem változtál. Még mindig szeretsz beszélni. Az arcod megnyúlt, kikerekedtél, a hajad megnőtt, de mást nem tudok mondani. Tényleg sajnálom.- nyújtotta át az ajándékot. Elvettem, de aligha lestem bele. Nem volt itt az ideje az ajándékozásnak.

- Meg se nézed? - szomorodott el.

    Nem válaszoltam, csak odamentem hozzá és megöleltem. Hiányzott.

- Na jó, most már tényleg nézd meg. - tolta elém a zacskót.

- Hű, tök jól néz ki. - vettem ki a piros pulcsit.

- És ez még nem minden. - kacsintott. - Az előszobában lévő bőrönd tele van ilyen cuccokkal.

- Csinálsz rólam egy képet? - kérdeztem, majd felvettem a pulcsit.

- Persze. - vette elő a BlackBerry- t. - Kész. - mosolyodott el.  

  

- Ez gyönyörű! - csillogott a szemem.

- Igen, tényleg szép vagy, de azért ne legyél ennyire elszállva magadtól. - Jade.

- Nem én! Hanem a nyaklánc! - mutattam fel az ajándékba kapott ékszert. 

- Jaa. - nevetett fel - Örülök, hogy tetszik.

   Abban a fél órában meint olyan volt, mint 4 évvel ezelőtt. De ennek is vége lett.