9. nap

Hello, mindenki. :)

   Meghoztam a következő részt. Egy kicsit rövidebbre sikeredett, de annál több történés van benne. Remélem azért tetszeni fog! :) Komizni, feliratkozni ér. Ezeket nem tudom elégszer megköszönni, hihetlen jólesnek azok amiket írtok. <3
                           Bo. xx

Ui.:  Ezt mindenképp nézzétek meg. xD KATT!

Szeptember 11., csütörtök

   Mostmár tényleg kezdem érezni annak az előnyeit és hátrányait, hogy elköltöztünk. Egész jó napom volt, ahhoz képest amit elképzeltem. Persze, lehetett volna jobb is. Viszont még mindig szörnyen hiányoznak Jazz- ék. Olyan rossz ez az egész. Én biztos csomó mindenből kimaradok. Csak négy napja vagyok tőlük távol, mégis úgy érzem, mintha hetek teltek volna el. Talán a honvágyam és baráthiányom enyhülni fog, ha több időt töltök az itteni emberekkel. Ezzel persze csak az a baj, hogy alig találkozom velük. A szüleimen, néhány alkalmazotton és a bandatagokon kívül még senkivel sem beszéltem Londonban. De már így is szert tettem egy barátra..és egy..egy..

*Niall szemszöge*

   Peter ma mutatta be nekünk a lányát, akit eddig csak képeken láttunk. 14 éves kora ellenére már olyan, mint egy nő. Gyönyörű, tengerkék szemei vannak. Vállára omlik selymes, hosszú, szőke haja. Folyékonyan beszél angolul, pedig nem ez az anyanyelve. Ebből azt szűrtem le, hogy nem csak szép, még okos is. Első látásra megkedveltem.

- Ő Niall, Louis, Liam és Zayn. - mutatott végig rajtunk Peter - Harry- t meg már ismered.
Ezt nem teljesen értettem. Hogyan ismerheti ő Harry-t, ha csak hétfőn érkeztek? Kérdőn fordultam Hazz felé, aki csak mosolygott.
- Laura, Lola - mutatkozott be a lány.
- Cuki - nevetett fel Harry, mire Lola megrázta a fejét és kisétált a teremből. Úgy érzem, ez nem akkor kezdődött.

*Lola szemszöge*

- Valami édeset szeretnék - kértem a büféstől a forrócsokira célozva.
- Itt vagyok - mondta valaki. A hang irányába fordultam és megláttam Harry-t, aki rám kacsintott.
- Szálj már le rólam! - kiálltottam rá idegesen.
Kis idő elteltével Harry- hez odasétált a szőke tag, azt hiszem Niall. Majd beszélgetni kezdtek. Öt perccel később Niall(?) elindult felém.

*Niall szemszöge*

Őszintén, én nem értem a barátomat. Mindig is csajozós volt, de nem az a bunkó fajta. Tisztelte a lányokat. Lolával viszont teljesen másképp viselkedett. Ha így akarja felhívni magára a figyelmet, elég rosszul halad.
- Szia! Leülhetek? - kérdeztem meg a menedzserünk lányát.
- Persze - erőltetett egy mosolyt a arcára, majd tovább itta a forrócsokiját. - Niall? - kérdezte.
- Igen, az vagyok. - nevettem.
- Oh, oké. - raktározta el az információt.
- Nem viselkedik mindig így. - kezdtem a közepén.
Felvonta a szemöldökét, nem teljesen értette kiről beszélek.
- Vagyis Harry. Ő nem mindig ilyen.
- Mit vársz, mit mondjak? - fonta össze a karjait maga körül - Szörnyen idegesít - sóhajtott.
Együttérzően rámosolyogtam, majd elkezdtünk beszélgetni.

*Lola szemszöge*

Niall sokkal jobbfej, mint képzeltem. Rengeteg közös témánk van, így már le is telt a fél óra és visszakellett mennie próbálni.
- Jössz? - fordult felém.
- Nem tudom. Nincs kedvem vele (fintorgás) találkozni. - válaszoltam.
- Majd megvédelek. - húzta ki magát viccesen.
- Ohh, így már más. - nevettem fel.
Besétáltunk a terembe. Ő felment a színpadra, én meg leültem a nézőtér első sorába. Először a What Makes You Beautiful - t énekelték el, elég profin, hiszen már rengeteget adták elő. A szám alatt végig magamon éreztem Harry tekintetét, de próbáltam mindig más felé figyelni.
Vége lett a próbának és odasiettem apuhoz. Nem volt kedvem ottmaradni trécselni.
- Én előremegyek. - nyomtam egy puszit az arcára. - Sziasztok! - köszöntem el a fiúktól is. - Niall, majd beszélünk még.
- Oké. - mosolygott. Harry tekintete köztünk cikázott, végül megállapodott rajtam. Visszanéztem rá, mire elmosolyodott én pedig elkaptam a fejem és kiszaladtam az ajtón. Remélem nem értette félre. Nem azért néztem rá, mert érdekel, csak útban volt.
   Már a parkolóban voltam, mikor hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Nem fordultam hátra, tudtam, hogy kié.
- Mit akarsz? - beszéltem a levegőbe.
- Hmm, gondold csak át. - hallottam meg a hangját.
- Nem gondolod, hogy túl fiatal és ,,cuki" vagyok hozzád? - fordultam felé.
- A lányok többsége szerint ,,a kor nem számít". - válaszolt magyarázva.
- Négy napja ismerlek. Én nem ilyen lány vagyok. - kerültem ki a pillantását.

*Harry szemszöge*

Percek telhettek el. Némán néztem a vizes talajt. (Londonban gyakran esik az eső) Lola szavai viszhangoztak a fejemben. ,,Én nem ilyen lány vagyok. " Tényleg. Milyen lány is ő? Nem is ismerem, mit akarhattam tőle? Én nem ilyen vagyok!

- Sajnálom. - suttogtam, majd otthagytam és visszasétáltam a csarnokba. Nem vártam meg a válaszát. Niall már várt.
- Harry beszéljünk már. Miért nem hagyod békén? Nem látod, hogy zavarja? - kérdezte bosszúsan.
- Te vagy a testőre, vagy mi a franc? - nevettem kínosan.
- A barátja. Fontos nekem. Van benne valami, valami megmagyarázhatatlan.
- Csak ma ismerted meg! Azt hiszed, azért mert ő is szőke és kékszemű, már összeilletek? - emeltem fel a hangom. A kezem ökölbe szorult, még sohasem éreztem ilyet egy lány iránt. Bármit megtettem volna érte. De Niall a barátom. Vettem egy mély levegőt, majd elkezdtem:
- Lola nagyon tetszik nekem. Nagyszerű lány. Bármit megadnék érte.
- Ahogy én is - szólt közbe.
- Te ezt nem érted - fakadtam ki - a lányok nekem általában futókalandok, de Ő..
- Látod? Te bárkit megkaphatsz! És én még védtelek.. - beszélt, már inkább magához.

Észrevettem, hogy Louis- ék közelednek.
- Na, mi a pálya? - vigyorgott Zayn, de amint észrevett minket, rögtön elkomorult. - Valami baj van?
- Nem - vágtuk rá Niall- el egyszerre.
- Akkor menjünk haza. - lökdösött a kijárat felé Lou.
- Ugye milyen jó csaj Lola? - súgta a fülembe. Niall meghallotta, majd Louis- ra nézett és lesajnálóan felröhögött. Nincs szerencsénk.

*Lola szemszöge*

   Sok minden történt ma, nem is teljesen bírom felfogni. Gondolkodnom kell. Úgy hallottam, hogy csöngetnek, ezért lemegyek. Az ajtónk kulcsra van zárva, ezért azzal elszerencsétlenkedem egy darabig, de végül sikerül és kinyilík.
- Te.. - akad el a lélegzetem, majd könnyek szöknek a szemembe.