1. nap

Szeptember 1., hétfő

   Újra elkezdődött. Immár nyolcadik éve.Alig vártam, hogy kivégezzem az általánost és úgy tűnik már csak 9 és fél hónap választ el ettől. Szóval igen, újra diákok ezrei hisztizhetnek reggelenként. Vagyis én biztos, de nagyon sok okom volt!

1. Hajcsavarókkal a hajamban próbáltam aludni, mert úgy gondoltam, hogy első nap a legjobb formámat hozom és hát jól áll a göndör haj. Tehát miután végig szenvedtem az éjszakát, arra gondoltam, hogy legalább megérte! Tévedtem. Ugyanis, mire sikerült megszabadulnom a hajcsavaróktól, a fél hajamat kitéptem. Szép. De legalább göndör. :D

2. A farmer rövid gatyám (ami a védjegyem) mosásban volt, ezért cicanacit vettem fel (amit egyébként utálok) ami egyáltalán nem ment a pólómhoz. Tehát az egész elképzelésem megváltozott. Szuper. A végeredmény, viszont egész jó lett. :)

3. ESETT AZ ESŐ! Lőttek a hajamnak.

   Ezek mellet, még rengeteg tényező miatt éreztem magam tök pechesnek ma reggel. Persze, a hisztirohamomnak köszönhetően sikerült majdnem lekésnem a buszt. Végül nem késtem le és ülni is tudtam Hahaha. Rögtön elkezdtem zenét hallgatni. A suliig egész úton Punnany Massif-ot hallgattam:

http://www.youtube.com/watch?list=HL1361024290&v=UrGS9EARHRc&feature=player_detailpage

  Éppen magamban dúdoltam, mikor sikítást hallottam. Ismerős volt, nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Gyorsan ledobtam a cuccaimat a porta ajtajához és rohantam vissza az utcára Jazz -hez. Nagyjából öt perc ,,te sikítasz én röhögök, én sikítok te röhögsz'' után beértünk a suliba. Nyáron csak ötször találkoztunk, mert kimentek Amerikába.
A teremben a szokásos helyemre ültem, Szabina és Jázmin közé. Szabival megismételtük a kinti akciót majd elkezdtünk beszélgetni.
- Szóval milyen volt Amerika? - kérdeztem érdeklődve Jazzt.
- Elment. Úúúgy hiányoztatok!
- Ezt észrevettük, mivel naponta  hússzor  küldtél SMS-t, ilyen szövegekkel: ,,Ráértek skypolni?, I miss uuu :(, Én is hiányzom ugye?"- mondta Szabi. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Jó na. Tök uncsi volt. Viszont még nem is mondtam, hogy egyik nap elmentem egy puccos fagyizóba.
- Hát ez izgalmasan hangzik - röhögött fel Bence.
- Nem hozzád beszélek - nyújtotta ki a nyelvét Jazz.- Szóval kértem három gombócot. Eddig oké volt. De miután elkezdtem érdeklődni a látnivalókról a csaj értetlenül kérdezgetett: ,,What?, ,,What?", ,,What?".
- Pedig te folyékonyan beszélsz angolul. - értetlenkedtem.
- Tudom! Ezért nem értettem én se, hogy mit mondtam rosszul. Mire elmutogattam, hogy látnivalók, elkezdett magyarul káromkodni! - Szabinával egyszerre röhögtünk fel, mert persze mindkettőnk elképzelte a hallottakat. Szívesen ott lettem volna. ☺ 
   Épp egy újabb sztori közepénél tartottunk, mikor megszólalt a csengő. Éljen... Peszi ( Peszleg Ildikó) jött értünk, hogy lekísérje, az osztályt az aulába. Fel voltam készülve az igazgató egy órás beszédére, de ez nekem is sok volt! Kit érdekel, hogy valami új tanítási programot fognak alkalmazni? Ebből mi mit is veszünk majd észre? Na mindegy. 
   Másfél órás állás után visszamentünk a terembe és kezdődhetett a négy osztályfőnöki. 
Peszleg folyamatosan csak beszélt. Nem értem, miért gondolja, hogy ennyi mindent megtud jegyezni az agyunk. Épp ezért inkább jegyzeteltem, hogy semmit ne felejtsek el. Az órarend viszont, hát szokásos. Hétfőn hat óránk van. Matek (fúj), Irodalom (tűrhető, meg megy is), Biosz (oké), Rajz (<3) és Föci. Holnap már tankönyveket is kell vinni. Remek, jól fog indulni a reggelem.  Mondjuk egész jó nap, ahhoz képest, hogy egy órával több lesz mint hétfőn. (Ma) 
   Amikor kiértünk a suliból mindenki sietett haza, csak én maradtam a lépcső előtt. Megfordultam, ránéztem az intézményre. Utolsó évemet töltöm itt. Oké, örülök is, de hiányozni fognak a többiek, a hülyülések és a botrányok, amik mind ide kötnek. Mielőtt elkezdtem volna bőgni (hajlamos vagyok rá) kisétáltam a buszmegállóba. Eközben két új SMS-em is érkezett. Másolom:
,,Ennyire érzékenyen érintett a sulikezdés? Hiányoztunk? :'D" Feladó: Bence
Gyorsan visszaírtam:
,,Ennyire érzékenyen érintett, hogy ennyire érzékenyen érintett a sulikezdés?"   
A második SMS értelmesebb embertől érkezett. Apu írt, hogy hozzon-e magazint. Elvileg helyes fiúk vannak benne. Azért az ilyen szülő is ritka. Épp ezért, azt írtam, hogy nem kell. Nem érdekel semmilyen új, nyálas fiúbanda. Persze, azért megvette. Ő már otthon volt, amikor megérkeztem. Nem tudom, hogyan csinálta. Mindegy. Egy becsomagolt, lapos valamit adott át. 
- Tudom, hogy azt mondtad nem kell, de azért nézegesd. - mosolygott.
- Apa, tudod, hogy nekem te vagy az egyetlen fiú az életemben - nevettem fel.
Amolyan ,,eltitkolsz előlem valamit" nézéssel  fürkészte az arcomat. Gondolom kereste azt a rezzenést, amivel azt sugallom, hogy kell az újság. Végül én nyertem.
- Legalább a címlapsztorit olvasd el - sóhajtott.
- Ha ennyire fontos. - vettem ki a kezéből az újságot - Akkor én fent leszek.    
- Oké. - mosolygott elégedetten.
Ledobtam a hátizsákomat a szobámban, majd ráugrottam az ágyra. Az újságot elhajítottam magam mellé, de nem néztem meg. MÉG! Csak nem lehet olyan fontos. A hangomat fejlesztettem, amikor újabb SMS érkezett. 
,,7-kor park? Szabii xx" Ja tényleg mindjárt indulnom kell. Már fél hét! 
 Mai napom:  ☺