11. nap

   Sziasztooook Drága Olvasóim, Akik Még Nem Unták Meg A Várakozást!:))
   Nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom a két hónap kihagyást. De van magyarázatom. Súlyos írói válságban szenvedtem: SEMMI ihletem sem volt. Így hát nem írtam semmit a táborban, sem a nyaraláson. Elkezdtem nézni a Pretty Little Liars sorozatot a neten. /Egyébként ajánlom mindenkinek. A "Nézz sorozatokat" oldalra folyamatosan kerülnek fel új részek./ Na, akkor jött ihlet, de egy teljesen más történet íródott a fejemben. Ezután órákat hallgattam zenét, de megint elkalandoztak a gondolataim. Viszont nemrég újra megpróbálkoztam az írással és egy új rész lett belőle. Nem a legjobb, de új rész.:) Egyébként, hogy telt a nyaratok? Történt valakivel valami olyasmi, amit szívesen megosztana velem?:D Nyugodtan írjátok le kommentbe.
  Óóó és NAGYON- NAGYON köszönöm, hogy idő közben meglett a 10 000 (sőt már 11 000) oldalmegjelenítés! Wow, csodálatosak vagytok! Na, nem untatlak titeket tovább, mert hamarosan, a bevezető szöveg hosszabb lesz, mint maga a rész.:D

Bo.Xxxx

Ps.: Komizni, feliratkozni, pipálni ér!;))

Szeptember 13., szombat

- Lola, ébredj! - rázott fel az álmomból Jade.
- Korán van még - motyogtam fáradtan. Kivettem a fejem alól a párnát és az arcomhoz emeltem. Vakította a szememet a redőnyömön beszűrődő fény. Jade kitépte a szorításomból az anyagot és elhajította az ágy másik végébe. Amikor rendesen kinyitottam a szemeimet, unokanővérem dühös pillantása fogadott.
- Tudod mennyi az idő? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem, de úgy érzem mindjárt meg fogom tudni - húztam mosolyra a számat. Nem volt jó ötlet. Szemrehányóan méregetett, majd rátért a lényegre.
- Hogy lehetsz ennyire felelőtlen!? Kiszöksz éjszaka!? Ez komoly? - hüledezett - Egy hajszálon múlt, hogy Lisa és Peter /a szüleim Eliza és Péter, de Jade szeret angolosítani/ nem nyitottak be az édes drága "alvó" kislányukhoz! És ezt nekem köszönheted!
- Én.. sajnálom.. - dadogtam.
- Sajnálhatod is! És egyébként hol voltál? - érdeklődött.
- Perrie - nél - mondtam halkan. Ezzel nem igazán segítettem , ezért hozzátettem - Harry - ékkel mentem. Perrie Zayn barátnője.
- Tudhattam volna. Azok a fiúk nincsenek rád jó hatással. Vigyázz velük. Főleg a göndörre ér..
- Harry - vágtam közbe.
- Szóval főleg Harry- re értem - állt fel az ágyamról és kisétált a szobámból. Miért, mi baja Harry- vel? Vagyis nem mintha nem lehetne, de még nem is láttam őket beszélgetni. Érdekes és még mindig nem tudom, hogy hány óra van.

/Harry szemszöge/

Tegnap este, miután hazavittem Lolát, már nem igazán volt kedvem bulizni. Szóltam a srácoknak, hogy én is lelépek. Ezzel csak az volt a baj, hogy őket is én hoztam.
- Megoldjuk! - nevetett Niall és már nem is figyeltek rám. Jó tudni, hogy így megvannak nélkülem.
Amikor hazaértem, már nem nagyon volt kedvem bármit is csinálni, ezért lefürödtem és elaludtam. Reggel telefoncsörgésre keltem. Nem, nem volt beállítva  ébresztőóra, valaki hívott. Mosolyogva vettem fel, amikor megláttam a nevet a kijelzőn.
- Fent vagy? - kérdezte Lola idegesen.
- Most már igen - nevettem - Mi a baj? - kérdeztem, mert nagyon zavartnak tűnt.
- Anyuék majdnem benyitottak a szobába, amikor nem voltam itt - hadarta - Gondolj csak bele! Mi lett volna, ha Jade nem állítja meg őket? Ha észreveszik, hogy eltűntem? Egy életre megbüntettek volna!
Igazából csodálkoztam, hogy eszébe jutottam, mert nemrég még elküldött melegebb éghajlatokra.  De ezt nem akartam mondani, örültem, hogy hívott.
- Először is, nyugodj meg. Ha csak "majdnem benyitottak" , az azt jelenti, hogy nem. Szóval nem értem mi bajod - mondtam.
- Öhm. Igazad van. Semmi. Na mindegy. Akkor.. - kezdte, de félbeszakítottam. Nem akartam, hogy letegye. Tudtam, hogy jól van, tehát megnyugodtam.
- Szóval miért is hívtál? Hiányzott a hangom? - nevettem.
- Egoista seggfej - fojtotta el a mosolyát. Vagyis remélem. Aztán letette. Nem sokkal később kaptam egy SMS- t Peter- től, hogy beszélnünk kell a turné helyszínekről, szóval fél óra múlva legyek a stúdióban. Egyébként jól indult a reggelem. Csináltam kávét, amit egy croissant társaságában fogyasztottam el. Majd elindultam a találkozás helyszínére. Út közben csak 5x állítottak meg. Lehet a napszemüveg és a a fekete kapucni a legjobb összeállítás számomra.
- Végre itt vagy! - kiáltott Sasha, Peter asszisztense. Sötét, göndör haja van, néhány vörös tinccsel. A húszas évei végén járhat, de elég jól tartja magát. Egyébként nem nézném 22- nél többnek. A bőre teljesen fehér. Elég jól néz ki. /a férje mellet, ugyanis házas. / - Már mindenki ideért. Gyere gyorsan! - húzott magával.
- Oké, egyedül is tudok sétálni - szedtem le a csuklómról a kezét. Szem forgatva előresietett, majd kinyitott egy ajtót a folyosó végén. Beléptem és már tényleg mindenki ott volt.
- Bocs a késésért. Gyalog jöttem. Oh és Boldog Szülinapot, Haver! Egyre idősebb vagy - indultam Niall- hez. Barátiasan hátbavágtam, mire biccentett.
- Ha már a szülinapnál tartunk, figyelnétek egy kicsit? - ült le az egyik hangfalra Peter. Mindannyian kérdőn fordultunk felé.
- Lolának Szeptember 30 - án van. Tudom, hogy még nem nagyon tudtatok ismerkedni - Hát persze, hogy nem összenézés - de biztos vagyok benne, hogy jóban lesztek. Ezért gondoltam arra, hogy mi lenne, ha aznap lenne egy koncert Magyarországon? Statisztikailag megérné. Egyébként meg Budapest nagyon szép hely. És tudom, hogy Lola nagyon örülne, ha megint találkozhatna a barátaival. Na? - nézett ránk.
Nem is értettem, hogy ez miért kérdés. Eddig nem igazán mi döntöttük el, hogy hol lesz koncert.
- Szerintem ez természetes - mosolyodtam el.
- Aha. Miért ne? - tárta szét a karját Zayn.
Liam, Lou és Niall is egyetértően bólogatott.
- Oh, oké. Meg adom Sasha- nak az aréna számát. Biztos vagyok benne, hogy telt házas műsor lesz - bólintott elégedetten. - És ne feledjétek, erről Lola még nem tudhat. Biztos, hogy nem lesz meglepetés, de egy ideig még maradjon titokban. Itt, Angliában. - fejezte be, majd kiment a szobából. - Biztos csodálkozna, ha megtudná, hogy milyen jól ismerjük. Főleg Harry - röhögött Louis.
- Mi van? Semmi sincs köztünk - ráztam meg a fejemet értetlenül.
- De te ezen szívesen változtatnál, nem? - vigyorgott Liam.
- Szálljatok le rólam! - jelentettem ki, amikor megszólalt Niall telefonja. Szerencsére már nem rám figyeltek, hanem arra, hogy mitől lett Niall hirtelen olyan nagyon boldog.
- Ki írt? - tettem fel a kérdést. Mosolyogva legyintett.
- Ah, senki. Viszont nekem mennem kell - sietett az ajtóhoz. - Este találkozunk. - intett.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lehet az az "ah, senki", akinek Niall annyira örült. Reménykedtem benne, hogy nem ö, akire gondoltam. Vettem egy nagy levegőt és én is elköszöntem a srácoktól. Először haza mentem a Range Rover- em -ért. Utána, pedig Loláék háza felé indultam. Út közben valami jó indokot kerestem arra, ahogy beállítok oda. Végül egyszerűen megkérdeztem.
- Lola itthon van?
- Nem, pont öt perce ment el Niall - el a Starbucks- ba. Miért? - érdeklődött Peter.
Két másodpercig gondolkodtam a válaszon.
- Tudod, erről a Szeptember 30 - ról van szó. Reméltem, hogy nyugodtan tudunk beszélni - mondtam egyszerűen, de belül majd felrobbantam. Mi a f***ért kávézik Niall- el?
- Mondd, mit akarsz tudni? - nézett rám kedvesen.
- Hát tulajdonképpen, arra jutottam, hogy ezt nem nagyon lehet titokban tartani. A koncert időpontok mindig felkerülnek a netre. Nem lenne egyszerűbb elmondani, mielőtt elolvassa? - találtam ki gyorsan valamit.
- Igazad van - ráncolta a szemöldökét. - Még ma meg kell tudnia.
- Szeretnéd, hogy elmondjam neki délután? - ajánlottam fel. - Talán így közelebb kerülhetnénk egymáshoz - játszottam el, hogy ez az ötlet most jutott eszembe.
- Ez egy nagyon jó gondolat - tette a kezét a vállamra. - Várunk délután.
Kezdtem egyre jobban érezni magam és már mosolyogtam is, mikor hangokat hallottam az ajtótól. Először nevetés, majd meghallottam ÖT.
- Mindjárt jövök - mondta valakinek.
Ezután a hang már hangosabb volt, de nem értettem mit mond. Biztos nem angolul beszélt. Belépett a nappaliba és ledermedt. Csodálkozva nézett rám, majd az apjára.
- Uhm, hello Harry - köszönt. Majd elmosolyodott. Hihetetlen szép volt, mint mindig. A kínos másodpercek véget értek. - Itthon hagytam a telefonom - mutatott az asztalra. Felemelte a készüléket és visszaindult abba az irányba, ahonnan indult, de még egyszer hátra fordult.
- Egyébként mit csinálsz itt? - fürkészett.
- Csak beszélgettünk. Meghívtam Harry- t vacsorára - mondta Peter hirtelen.
- Mi? - reagáltam egyszerre Lolával. Nem terveztem, hogy itt vacsorázok, csak én akartam elmondani, hogy megyünk Magyarországra. Egy "esküszömneménkértem" nézéssel elintéztem, amikor belépett az ajtón Niall. Idegesen  cikázott a tekintete köztünk. Nem volt szerencsés helyzet, de ami ezután következett, az még jobban megbélyegezte a napomat.
- Niall! Jó, hogy bejöttél! Mit szólnál, ha te is velünk töltenéd az estét? - jött ki a konyhából Lisa, Lola anyja.

/Lola szemszöge/

,,Úristen, csak ezt ne. Nem fogok kibírni másfél órát velük! Nialler, kérlek mondd, hogy nem érsz rá! Hisz szülinapod van! Biztos el akarsz menni valahova, és semmi kedved a menedzsered családjával vacsorázni. Kérlek, csak ne mondd, hogy.."

- Nekem oké! - mosolygott.

Megsemmisülten álltam mellette és próbáltam kitalálni, hogy Harry mire gondolhat. Arcának vonásai megkeményedtek, egyáltalán nem tűnt boldognak. Idegesen kezdtem el babrálni a frizurámmal. Már a fél hajam a kezemben volt, amikor apu észrevette, hogy valami nem stimmel. 

- Jól vagy, kicsim? - erre a kérdésre Narry /Niall és Harry/ is felém fordult. 

- Umm..igen, csak mostanában oda vagyok a tépett hajakért - adtam meg a leghülyébb választ, amit lehetett. Harry halványan elmosolyodott, aminek örültem, mert nem akartam, hogy dühös legyen rám. Eddig nem volt vele túl jó kapcsolatom, de tegnap este olyan rendes volt, és annyira aranyos amikor próbál közelebb kerülni hozzám. Talán kívülről nem látszik rajtam, de egyre jobban tetszik. Ahh.

- Akkor indulunk? - fordított maga felé Niall.

- Persze - mosolyogtam - Hamarosan jövök - küldtem egy puszit apuék felé és kisétáltunk a házból.

***

,,Kedves sors! Látom mindenképpen ki akarsz cseszni velem. Hát megnyugtatlak, hogy sikerült. De tudod mit? Akkor is jól fogom érezni magam az esti vacsorán. Mindjárt nyolc óra. Azt hiszem átöltözöm. De előtte letusolok. Igen, elmegyek tusolni. Jujj, miért nyikorog ennyire az ajtó? Na, nem baj. Legalább meghallom, ha bejön valaki. Uhh, ez túl hideg. Most jó. Basszus, nem fogtam össze a hajam! Ne már, most csurom vizes! Akkor hajat is mosok. De az olyan, mintha tetszeni akarnék valakinek. Én pedig nem akarok.Mondjuk, nem hiszem, hogy egy hajmosás ártana. Remélem nem értik majd félre. Lehet, hogy pont azt akarom, hogy félre értsék? De, ha ezt akarom, akkor már nem félre értés. Már úgyis mindegy. Ahj. Szuper, kész is vagyok. Úgy imádom leöblíteni a hajamat. Megszabadulok vagy egy kiló habtól. Tényleg, most jutott eszembe! Kicsiként mindig azzal szórakoztam, hogy a törülközőt magam köré csavartam, mint egy mini ruhát és hagytam, hogy a hajamból csöpögő víz végig folyjon a karomon. Megcsinálom most is! Ah, hirtelen nagyon zúg a fülem. Mik ezek a tompa hangok? Rátámaszkodom a mosdóra, hátha jobb lesz. Megnyitom a csapot, de miért nem hallom? Miért nem hallok SEMMIT? Jesszusom, mi ez? Az arcom! Tiszta fehér és a szemem.. FEKETE!? Mi történt a pupillámmal? Már nem látom a tükörképem! Miért olyan minden, mint egy fekete néma film? Csak pöttyöket látok. Villognak és egyre sűrűbb. Mi történik velem? A testem. Nehéz. Én.."
- LOLAAAAAA!