10 . nap

  Sziasztok!;)
Ahogy tegnap is ígértem, ma meghoztam a következő részt. Nem tudom leírni, hogy mennyire sajnálom a sok késést. Viszont a héten még egy részt kaptok, kárpótlásként! :) Köszönöm a kommenteket és a + feliratkozókat.<3 Na, de nem untatlak titeket tovább: Következzen a 10. nap. ;)

Bo.Xxx

Szeptember 12., péntek

   Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen belementem! Semmi kedvem sincs ahhoz, hogy celebekkel kapjanak lencsevégre! Nem így akarom, hogy beinduljon a karrierem! Na, de kezdjük az elején.
   Reggel még félig csukott szemmel kutakodtam a telefonom után, így sikerült jó pár dolgot levernem az éjjeliszekrényemről. Halkan szitkozódtam és reméltem, hogy nem ébresztettem fel senkit a bénázásommal. Utólag esett le, hogy ha akartam se ébreszthettem volna fel senkit, mivel már mindenki fent volt. Épp a hangzavar miatt akartam megnézni az időt. Tehát 06:30. Oké, most vagy én vagyok a hülye, vagy a szüleim rászoktak a korán kelésre. Aha, hát egyik se. Magamra kaptam a köntösömet, belebújtam a nyuszis mamuszomba és lebotorkáltam a lépcsőn. Az utolsó fokon megálltam és az ismeretlen hangokat próbáltam beazonosítani. Összeráncolt szemöldökkel, kissé kómásan fordultam a nappali felé. Lemeredve bámultam a kanapénkon ülő emberekre, akiknek a többségét nem ismertem. Rekedten köszöntem egy 'Jó Reggelt' - et, természetesen angolul. Pechemre a társaság tagjai egy emberként fordultak felém. Segítségkérően néztem a szüleimre, akik jót mosolyogtak az esetlenségemen. Tovább vittem a tekintetem, ismerősöket keresve. Jade- ből röhögőgörcs készült kitörni, ezt megállapítottam a szájára tapasztott kezéből. Kedves. Kissé kínosan éreztem magam a nyuszis mamuszomban, a köntösömben és a félig szétjött, ámde összegumizott hajammal.
- Jó reggelt, kicsim - szólt hozzám először anyu, majd apu.
Közben megtaláltam a legjobban nevető társaságot.
- Hello, nyuszikám - nyújtotta ki a nyelvét Harry. Ezt a beszólást négy másik követte. Vörös fejjel bámultam a földet. A többi ismeretlen is mosolyogva üdvözölt, biztos megsajnáltak.
- Asszem' átöltözöm - mondtam, inkább magamnak - Örültem - köszöntem az öltönyös embereknek, de volt egy olyan érzésem, hogy fogunk még találkozni. Lassan megfordultam és visszaindultam a lépcsőn. Nem siettem el, jobban már úgysem tudtam volna égni. A szobába érve az ágyam meglehetősen hívogató volt, de ellenálltam és elkezdtem öltözni. Nem terveztem, hogy menni fogok valahova, de a földszinten éppen ,,menedzser tali" folyt, így nem nézhettem ki úgy, mint egy hajléktalan. Kinyitottam a gardróbom ajtaját és elkezdtem valami elfogadható ruhát keresni. Sorban hajigáltam ki magam mögé azokat a cuccokat, amikkel nem voltam megelégedve. Nem is hallottam, hogy bejött valaki. Egy tipikus ,,figyelemfelhívó köhögést" hallottam meg. Zavartan fordultam a hang felé. Filmbe illő jelenet volt, ahogy észre vettem Niall-t a ruhakupacom között. Egy élő fogasra emlékeztetett.
- Bocs. Nincs szerencsés reggelem - éreztem, ahogy a fejem újra kezd elszíneződni. - Egyébként mit csinálsz itt? - tettem fel az egyértelmű kérdést.
- Peter tudni akarta, hogy jól vagy- e - válaszolt.
- Megvagyok. Most kimennél? - mutattam az ajtó felé, mivel még mindig pizsamában voltam. Bólintott és elhagyta a szobámat. Ezután már öt perc alatt készen lettem, nem akartam, hogy még egy tag látogatást tegyen nálam. Felraktam egy (szerintem) alap sminket. (púder, szempillaspirál) A szájfény reggelizés közben úgyis lejött volna, tehát azt kihagytam. Belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a látvánnyal. Az egyszerű, Stay feliratos, rózsaszín pólóm tökéletesen illet a fehér csőgatyámhoz. 

 

A hajamat kiengedtem és hagytam, hogy a vállamon omoljon előre. Rákacsintottam a tükörképemre, majd kisiettem a szobámból, egyenesen a nappaliba.
- Sokkal aktívabb vagy, mint negyed órája - nevetett fel apu egyik munkatársa.
- Köszönöm - vigyorogtam.
Niall lájkot mutatot, miután végignézett rajtam. Gondolom az öltözékemre célzott. Rámosolyogtam, mire Harry felállt a kanapéról.
- Öhm..Egy pillanat. - indult el a WC felé és egy gyere utánam pillantást vetett rám. Megráztam a fejem és átsétáltam a konyhába.
Éppen a tejeskávémat készítettem, amikor valaki megfogta a vállam és maga felé fordított. Persze, hogy Harry volt az.
- Eltévesztetted a WC- t? - méregettem távolságtartóan. Egy rekedtes nevetés volt a válasza.
- Azt hiszed, hogy vak vagyok? - kérdezte már mérgesen.
- Ezt senki sem mondta - rántottam meg a vállam.
- Tudod mire értettem - nézett mélyen a szemembe.
- Inkább mondd el! - javasoltam, mert tényleg nem értettem, hogy miről beszél.
- Miben jobb Niall, mint én? Idősebb is. Tegnap nem arról magyaráztál nekem, hogy én sokkal idősebb vagyok és alig ismersz? Most meg itt flörtölsz vele! - feszült meg az állkapcsa.
- Te normális vagy!? - emeltem fel a hangom - Niall csak a barátom! De ha az első kérdésedre választ akarsz kapni, akkor elmondom: Ő normális. Neked agyadra ment a siker. Azt hiszed mindent megkaphatsz? Hát tévedsz! És utoljára mondom: Hagyj békén! - hadartam.
Reméltem, hogy lezártuk ezt a témát, mert már nagyon unom. Komolyan! Mi a szart akar?
- Oké - nézett rám hidegen és kiment a konyhából. Ezerrel kattogott az agyam. Nem értettem, hogy miért keveri ebbe bele Niall-t. Ő csak a haverom! Egy srác akivel előző nap ismerkedtünk meg és jóba lettünk. Mit lehet ezen félreérteni? Egyébként is, miért kell megmagyaráznom Harry- nek? Semmi köze hozzá! Ezeken gondolkodtam, miközben a tejeskávét ittam. Találtam kalácsot is, tehát egész jót ettem. Amikor végeztem, csatlakoztam a nappaliban ülő társasághoz.
- Szóval te vagy Lola? - kérdezte egy 30 év körüli fickó. Bólintottam, aztán elkezdett kérdezgetni. Egy ideig teljesen normálisan beszélgettünk, pl.: barátokról, suliról. De aztán áttért kissé kényesebb témákra. Rákérdezett a szerelemre. Persze, erre mindenki csöndben maradt és kíváncsian néztek rám. ŐK is.
- Jelenleg..khm..nincs senkim. Nem ezzel foglalkozom - mondtam.  Apu elismerően nézett rám. Ő ennek örül. :)
    Innentől a délelőttöm szokásos módon telt. Felmentem a szobámba, zenét hallgattam, SMS-eztem Jazz-el, mangákat rajzoltam. Még kezdő vagyok, de egész jól megy. Ezzel elment vagy 2 óra, de a többi időt az ebédig nyelvtanulással töltöttem el. Ne, ne értsétek félre, nem vagyok stréber, de mindig is érdekelt, nem csak az angol, a francia is. Tehát elszórakoztam a google fordítóval. Ezután eszembe jutott, hogy régen énekeltem. Előszedtem azokat a szövegeket, amikhez megvolt az alap és elkezdtem. Először nem teljesen jöttek ki a magas hangok, de utána sikerült.

,,I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love
I did, I did."

- énekeltem, miközben kinyílt a szobám ajtaja. Chris volt az. /30 körüli fickó, a kérdésekkel/ Kérdőn néztem rá.
- Tehetséges vagy - kezdte - Sikered lehetne a szakmában.
Zavartan motyogtam egy köszönömöt. Nem nagyon dicsért még meg olyan ember, aki ért is hozzá. Igaz, apu már említette, de az mégsem ugyan az. Leült az ágyam szélére és mosolyogva nézett.
- Érdekel az éneklés? - Chris.
- Hát tulajdonképpen igen.. - mondtam "magabiztosan".
Bólintott és előszedte a telefonját. Pár percig néma csendben nyomkodta, majd felém fordult.
- Mit szólnál, ha ma este kicsit kimozdulnál? - érdeklődött.
- Pontosabban? - kérdeztem vissza.
- 9- kor kezdődik egy buli Perrie - nél, ahol csak a meghívottak vehetnek részt. Mind híres énekesek, színészek. Perrie által Zayn, Zayn által a srácok is részt vesznek benne. Ők vigyázhatnának rád - magyarázta - Na, mit szólsz?
Nem akartam megemlíteni, hogy nincs éppen jó kapcsolatom az 1D- vel. Vagyis Harry- vel. A többiekkel alig beszélek. De ott van Niall. Viszont akkor Harry megint kiakadna. Megéri ez nekem? Mondjuk kit érdekel, hogy mit gondol!
- Benne vagyok! - vágtam rá, ő pedig felnevetett és kiment.
Gyorsan megírtam Jazz- nek, hogy celeb partyra megyek, és hogy jó lenne, ha most itt lenne.

Feladó: Jazz

,,Szerintem is jó lenne. xD Érezd jól magad. ;) Ja és ne tegyél olyat amit később megbánnál.."

Erre írtam egy kérdőjelet, de azóta nem érkezett válasz.
   Tíz perccel később szólt anya, hogy menjek le kajálni. Bolognait csinált, mivel az hamar meg van és könnyű elkészíteni. Ja és szeretjük is. Körbeültük az ebédlőasztalt és mindenki elkezdett enni. Miközben felcsavartam a tésztát a villámra, azon gondolkodtam, hogy anyuék vajon tudnak- e az esti kiruccanásomról. Végül arra jutottam, hogy megkérdezem. Hát nem azt kaptam, amire számítottam.
- Hova mész te éjszaka? - fordult felém apa.
Három lehetőségem volt. Vagy elmondom, hogy mi a tervem, amire nemet mondanak, én pedig kiszököm. Vagy mondok egy ,,áá, sehová"- t és úgy szökök ki. Vagy nem mondok semmit és nem megyek sehova. A legutolsót válaszoltam, de a tervem meghiúsult. Mégis elmentem. De nem tudtam nemet mondani!