11. nap - Hajnal

 Sziasztoook. :)) 

Meghoztam a következő részt. Ehhez nincs mit hozzá fűznöm. :D Nagyon köszönöm a kommenteket és a pipálásokat. <3 Az előző részhez 11 imádom és 1 tetszik jött. *-* Imádlak titeket! Na, de jó olvasást.:)

                                                                                                      Bo. xxx

   

    Az biztos, hogy most egy ideig nem fogok tudni elaludni! A pulzusom az egekben, az agyam próbálja felfogni, hogy mi történt. Azt hiszem, egy életre lelkiismeret furdalásom lesz. Nem mondanám, hogy megérte, de imádtam. Szóval lehet, hogy mégis megérte. És ,,Ez még csak a kezdet!". Ismétlem Louis szavat.  Mi vár még rám? Ha az elmúlt öt órára gondolok görcsbe rándul a gyomrom és széles vigyor terül szét az arcomon. Nem éreztem még ilyet múlt szilveszter óta. De az sem volt ehhez fogható. Tehát:
   Ebéd után felmentem szomorúan a szobámba, hogy miért nem voltam képes elmondani. Lehet, hogy nem engedték volna meg, de megpróbálhattam volna. Levágtam magam az ágyra és a plafont bámultam. A telefonom után nyúltam, mert írni akartam Jazz- nek, hogy elmarad az esti programom, mikor SMS- em jött.

,,Akarsz jönni? HarryXxx"

Először is: Harry!? Honnan van meg neki az én számom? Biztos Niall adta meg. Vagy apu. Na, majd elbeszélgetek velük. Másodszor pedig, miről beszél? És beugrott. Hiszen ők is ott lesznek este Perrienél. Gyorsan válaszoltam.

,,Úgysem engednének el. Lola"

Kiváncsi voltam, hogy erre mit fog reagálni. Azt hittem, hogy valami      ,,igazuk van, még túl kicsi vagy"-ot. Tévedtem. Eléggé.

,,Nem ezt kérdeztem. Akarsz jönni? H.Xxx"

Állt a képernyőn. Persze, hogy akarok, de miért olyan fontos az? Úgysem mehetnék. Azért válaszoltam.

,,Tudod, hogy akarok. L.Xx"

,,Akkor 11-kor legyél a házatok előtt. H.Xxx"

Na, ez normális? Tényleg azt hiszi, hogy ki fogok szökni? Végül is jól hitte, de ez még lényegtelen. Rögtön tárcsáztam a számát, nem volt kedvem SMS- ben elhordani mindennek.
- Te teljesen megőrültél? - kezdtem, köszönés nélkül.
- Mások ezt figyelmességnek hívják - válaszolt halál nyugodtan, amivel még jobban felidegesített.
- Egyszer már elmagyaráztam, hogy én nem "más" vagyok. Szerintem pedig "más" sem lenne olyan hülye, hogy éjszaka kiszökik öt idiótához. Ugyanis hallom, hogy nem egyedül vagy, Harry - mondtam büszkén. A háttérben nevettek, tehát igazam volt.
- Miért csinálod ezt? Tudjuk, hogy úgyis kint leszel - vette át a telefont Louis.
- Mert ti aztán annyira ismertek - dühöngtem - És egyébként se tudnék kimenni, a szüleim ilyenkor még fent vannak.
- Mi úgy tudjuk, hogy a szüleid vacsorázni mennek - mondta egyszerűen Lou. A szemeim nagyra nyíltak, mikor meghallottam. Az ujjaim elfehéredtek, úgy szorítottam a készüléket. Mégis mit képzelt apu? És anyu? Ők elmennek vacsorázni egy fullgazdag, sznob családhoz én meg itthon fogok ülni a TV előtt, szerelmes filmeket bámulni, popcorn evés közben? Hát tévedtek. (Pedig az is jó program.) Ha már ide rángattak, akkor annak minden percét élvezni fogom. Ahogyan ők is teszik. Egyébként is, miért is kéne itthon maradnom? Jade tud vigyázni magára.
- Ott leszek - sziszegtem - De ne késsetek. - fixáltam le a programomat.
- Okos kislány - nevetett Harry. Úgy tűnik vissza került hozzá a telefon. 
   Letettem, majd szétterültem az ágyon. ,,Ma kiszökök. Nem leszek itthon. A szüleim bármelyik pillanatban haza érhetnek, de én nem itt leszek. Egy buliba megyek Perrie- hez, akit nem ismerek, csak a netről. A One Directionnel megyek, akiknek az apám a menedzserük. Ez eléggé abszurd. Ja és emellett 14 vagyok." - járt a fejemben. Fél három lehetett, amikor feleszméltem a bambulásból és rájöttem, hogy készülődnöm kell. Levetkőztem és egy szál fehérneműben átszaladtam a fürdőszobába. Bezártam az ajtót, majd a tükör felé fordultam. Végig mértem magam és egy könnycsepp folyt le az arcomon. Bárcsak itt lenne most Szabina és Jazz. Ők tudnák, hogy mit csináljak. Pesten kellett hagynom őket, amit sohasem fogok megbocsájtani a szüleimnek. Az agyam hirtelen témát váltott. Elpirultam. Arra a beszélgetésre gondoltam, ami nagyjából egy órája zajlott a szobámban. A srácok nélkül biztos unalmas lenne az életem. És ott van Harry. Egyáltalán nem értem a gondolkodási módját, de az elég egyértelmű, hogy mit akar. Nem vallanám be neki szemtől- szembe, hogy teljesen elvarázsol a smaragdzöld szemeivel; telt, rózsaszín ajkaival, de ami talán legjobban megfogott benne, az a haja és a mély, rekedtes hangja. Ha csak rá gondolok ki ráz a hideg. Az elpirulásom oka pedig a következő: érdekelt, hogy mit fognak szólni a ruhámhoz. Amikor Chris először említette az estét, rögtön ez jutott eszembe és azóta nem is változtattam meg a véleményem. Még nem hordtam sehol. Nem volt rá megfelelő alkalom. De úgy éreztem, hogy ezzel az estével kell felavatnom a költözést és az avatásnak meg muszáj megadni a tiszteletet. A filozofálásom közben megszabadultam az utolsó ruhadarabjaimtól is és beálltam a zuhany alá. Magabiztosan megnyitottam a csapot és felsikítottam. Jéghideg víz folyt végig a testemen. Extra gyorsasággal rántottam a meleg felé, ahol már kellemesebb hőmérséklet fogadott. Benedvesítettem a hajamat és egyenletesen oszlattam el a sampont rajta. Miután a hajmosással végeztem együtt öblítettem le a habot a tusfürdővel. Elállítottam a csapot és kicsavartam a hajamból a vizet. (Már amennyire lehetett.) Egy kisebb törülközővel turbánba csavartam a hajamat, egy másikat pedig magam köré tekertem. Így mentem vissza a szobámba. Éppen a pizsimet vettem fel (nem akartam annyira feltűnő lenni, de így is sikerült), mikor anyu benyitott.
- Máris lefekszel? Még csak négy óra van - méregetett furán. Érthető.
- Nem, csak.. - kezdtem - legalább este már nem kell letusolnom, így nyugodtan készülhettek a vacsorátokra - fordultam el tőle felhúzott orral. Elakartam terelni a témát magamról és ez pont jól jött.
- Tudsz róla? De hát honnan? - csodálkozott.
- Vannak forrásaim - mondtam gúnyosan.
- Mást is említettek "a forrásaid"? - kérdezte ijedten.
- Nem. Kellet volna? - vontam fel a szemöldököm.
- Dehogy. Szia, Lola - sietett ki, de az ajtóban még hátrafordult - Tízkor indulunk. Csak azért szólok, ha addig már nem találkoznánk.
  Anyu látogatása után előszedtem a ,,Tizenhárom okom volt" - ot és olvasni kezdtem. Annyira belemerültem, hogy egy ajtócsapódásra riadtam fel a történetből. Izgatottan pillantottam az órára. Pontosan tíz óra. Felpattantam az ágyról és odasiettem a gardróbomhoz. Kivettem a fekete- fehér csipkés koktélruhámat és átöltöztem.

                                                                                                                                                             Elégedetten bólintottam, amikor megláttam a tükörképemet. A hajammal is kezdeni akartam valamit, mert eléggé unom, hogy folyamatosan csak lóg. Bedugtam a hajvasalót (azt a fajtát, ami kívül is felmelegszik) és begöndörítettem magamnak. Szerintem egész jó lett. Két oldalt hullámcsatokkal fogtam hátra, így lettem félig kész. Belebújtam a nagyjából három centis magassarkúmba és eltipegtem a sminkes táskámig. Nem tettem fel mást szempillaspirálon és rúzson kívül, csak kihúztam a szemeimet. De azt szabad, nem!? Visszamentem a szobámba és egy kis fekete táskába beledobtam a telefonom, néhány zsepit. Belegyömöszöltem fél liter vizet is. Már megtanultam, hogy buliban (bárhol is vagyok) nem lehet megbontott üvegből inni. Lesiettem a lépcsőn és a nappaliba érve egy autó fényszóróját láttam felvillanni. Gyorsan felvettem még a bolerómat, hogy ne fagyjak meg, bár nem igazán számított. Kinyitottam a bejárati ajtót és kisétáltam az éjszakába. Harry magas alakját vettem ki a kocsinak dőlve.
- Jól nézel ki - mért végig.

- Köszi - öntötte el a pír a fejemet. - Hol vannak a többiek? - néztem körbe.
- Miért? - kérdezte.
- Nincs kedvem kettesben lenni veled egy kocsiban - válaszoltam egyszerűen.
Felnevetett és kinyitotta a hátsó ajtót én pedig becsusszantam Niall mellé.
- Szia - üdvözölt két puszival, ami Harry a visszapillantóból nézett.
- Sziasztok - néztem körbe.
- Azt hittük, már meggondoltad magad - nevetett Louis. Rámosolyogtam és azt mondtam:
- Az ilyen alkalmakat ki nem hagynám.
Az út nagyjából nyugodtan telt. Mindenkitől megkaptam, hogy ,,Csini vagy." , amit egy thanks - el nyugtáztam.
- Azta, itt lakik Perrie? - maradt tátva a szám, amikor az autó megállt egy óriási, kivilágított ház előtt.
- Pontosan - mosolygott Zayn.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az óriási épület felé. A kapuban álló testőrök rögtön megismerték a srácokat, de engem megállítottak. Harry védelmezően elém állt.
- Velünk van - mondta és folytattuk az utat a bejárathoz. Ott már nem állt az utunkba két "gorilla", tehát én is gond nélkül bejutottam.
- Megkeresem Pezz- t - indult el Zayn és két perc múlva már vele tért vissza. Régi barátokként üdvözölték egymást mindannyian én pedig kicsit kellemetlenül éreztem magam, addig amíg Perrie észre nem vett.
- Szia! Te vagy Lola? - érdeklődött kedvesen.
- Igen, te pedig Perrie, ugye? - játszottam meg, de észrevehető volt, hogy csak szórakozom. Felnevetett, de nem válaszolt. Felesleges lett volna.
- Gyere bemutatlak néhány embernek - húzott maga után, miután egy gyors csókkal elköszönt Zayn- től. Követtem, majd megállt egy társaság előtt és én is így tettem.
- Figyeljetek egy kicsit - próbálta túl ordítani a zenét Pezz, mire négy szempár irányult felénk - Ő Lola.
- Eleanor - nyújtotta kedvesen kezét egy gyönyörű, barna hajú lány. Elfogadtam és megismételtem a nevem. Ez még háromszor történt meg. Eleanor után Danielle - t, Dani után Taylor - t ismerhettem meg. Legutoljára Jade Thirlwall - al mosolyogtam össze. Mindannyian rácsodálkoztak, hogy csak 14 éves vagyok. Rengetegen mondták már, hogy idősebbnek nézek ki. Tay megkérdezte, hogy a szüleim hogy - hogy elengedtek ennyi idősen és felvont szemöldökkel várta a válaszomat.

- Nem tudják, hogy itt vagyok - sütöttem le a szemem. Tátott szájjal hallgatták, ahogy elmeséltem mindent a ma este előzményeivel kapcsolatban. Éppen a végére értem, mikor valaki átkarolta a vállamat. 

- Na, milyen a buli? - vigyorgott Harry egy sörös üveggel a kezében.

- Te ittál? - bújtam ki a karja alól és dühösen meredtem rá.

- Nekem szabad, ellenben veled - nyújtotta ki a nyelvét.

- És engem ki fog haza vinni? - kérdeztem idegesen. Egy ,,Oops, ez eszembe sem jutott." mondattal lépett le.

Bementem a konyhába, valami élelem után kutatva. Nem egyedül voltam, több ismeretlen ember is abban a helyiségben tartózkodott. Meg akadt a szemem egy pizzás dobozon. Felhajtottam a fedelét és szerencsémre volt még benne két szelet. Kivettem az egyiket és öt perc alatt eltüntettem. Kivettem egy dobozos Fantát a hűtőből és visszamentem a nappaliba. Nem találtam meg sem El - t, sem Dani -t. Taylor - al annyira nem voltunk egy hullámhosszon, Jade Perrie - vel beszélt egy mini színpad mögött, tehát őket nem akartam zavarni. Végül oda mentem Zayn - hez ("DJ Malik, DJ Malik") és kértem egy számot. Rögtön fel csendült Calvin Harris és Ellie Goulding - I Need Your Love - ja, amit imádok. Mindenki elkezdett táncolni és énekelni. A szám közepén leállt a zene és Zayn abbahagyta kommunikációt Harry - vel és a tömeghez fordult. Nem is sejtettem mit akar.

- Hé, srácok, figyeljetek egy kicsit. Akartok hallani egy fiatal, de nagyon tehetséges lányt énekelni? - mindenki egyszerre ordította, hogy igen, de én elfehéredtem amikor "DJ Malik" felém fordult és elmosolyodott. Azonnal megráztam a fejem, utalva arra, hogy én nem fogok oda menni mellé. 

- Nem? - kérdezte a mikrofonba és még mindig engem nézett, de akkor már nem csak ő. - Pedig valaki biztos nagyon örülne neki - bökött Harry felé, aki várakozóan nézett.

- Akkor még inkább nem - suttogtam, de senki nem hallotta. Mindenhonnan hallottam, hogy ,,gyerüünk" ; ,,énekelj" aztán úgy voltam vele, hogy miért ne? Felszaladtam a színpadra és Zayn a kezembe nyomta a mikrofont.

- Hajrá - kacsintott és újra indult a szám. Először meg kellett szoknom a szemembe világító fényeket, de utána csak énekeltem és élveztem az egészet. 

,,I need your love
I need your time
When everything's wrong
You make it right
I feel so high
I come alive
I need to be free with you tonight
I need your love

I need your love
I take a deep breath everytime I pass your door
I know you're there but I can't see you anymore
And that's the reason you're in the dark
I've been a stranger ever since we fell apart
And I feel so helpless here
Watch my eyes are filled with fear
Tell me do you feel the same
Hold me in your arms again
I need your love
I need your time
When everything's wrong
You make it right
I feel so high
I come alive
I need to be free with you tonight
I need your love [...]"

Végig tartottam a szemkontaktust mindenkivel. Az arcokból azt vettem le, hogy tetszik nekik, amit csinálok. Amikor az utolsó sor végére értem óriási tapsvihar kezdődött én pedig csak egy ,,köszönöm" - öt tudtam benyögni. Úgy vigyorogtam, hogy semmi és senki se tudta volna levakarni rólam. Többen jöttek oda hozzám, hogy gratulálnak, de én meg akartam találni valakit. Amikor észrevettem a göndör hajú srácot, akit kerestem odafutottam hozzá.

- Harry! - szólítottam meg. Rám nézett és elmosolyodott.

- Csak azt akartam mondani, hogy... köszönöm - néztem mélyen a szemébe. 

- Mit? - kérdezte szemtelenül, mintha nem tudná, hogy miről beszélek. 

- Nem fontos - bámultam a cipőmet zavartan.

- Hé - emelte fel az államat gyengéden - Nincs mit.

- Akkor én, megyek - mutattam El - ék felé. - És józanodj ki indulásig - nevettem fel. 

- Teljesen józan vagyok - kacsintott én meg otthagytam.

Fél kettő körül indultunk haza. Vagyis csak engem vittek haza. Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót. A szüleim szobájában már sötét volt. Felosontam a lépcsőn és gyorsan átvettem a pizsimet, majd bedőltem az ágyba. Mind ezt öt perc alatt vittem véghez, ami szerintem jó idő.